Holnap hívok valami takarítóbrigádot, és azzal a lendülettel át is hurcolkodom Trychydts-hez egy időre. Iszonyú, hogy mekkora kuplerájt képes az ember felhalmozni röpke egy hét alatt. Kibírhatatlan. Az pedig már tényleg jelent valamit, ha az ember arra is lusta, hogy a mosatlan edényeket bevágja a mosogatógépbe, ami persze a legújabb modell, úgyhogy még a helyére is rakja a megszáradt csillogó edényeket. Szóval így — étkészletből kifogyva — lelkiismeretfúrdolás nélkül cuppanok rá holnaptól Try-san konyhai felszerelésére.

Meglepő fordulat. Új hírek, új fejlemények. Még évekkel ezelőtt, amikor ártatlan voltam, és először repültem ki a szülői fészekből belebotlottam egy srácba. Később ő lett útmutatóm, navigátorom a nagyvilágban. Aztán végül társak lettünk, és közös erővel dolgoztunk közös projecteken. Sokszor kerültünk zűrbe. Kalandos, mozgalmas egy korszak volt. Szerettem a tűzzel játszani. Aztán utunk szétvált. Őt elhívták a nyugati államba, én maradtam északon, és egy nagyobb kaliberű balhé után — ami majdnem az életembe kerül — visszavonultam, és valami nyugisabba kezdtem.

Egy ideig még tartottuk a kapcsolatot, aztán az is megszakadt. Nemrég jött egy hívás tőle, hogy kaparjam elő a régi aktáimat, és nézzek meg valamit az egyik műholdfelvételen. Köpni-nyelni nem tudtam meglepettségemben, mégis lenyelve döbbenetemet, lélekjelenlétemet visszaszippantva varázsoltam elő villámgyorsam a keresett aktát. 5 perc múlva már hadartam neki az adatokat. Ezek után annyit kérdezett, hogy volna-e kedvem meginni valahol egy pohár serkentőt így éjnek évadján. Azt mondtam volna. Alig fél óra múlva már a BubbleGum bár törzsülését koptattam, ám Mack nem volt sehol… vagyis hittem én. 2 év telt el utolsó találkozásunk óta, azóta mindketten megváltoztunk. Egy férfi lépett hozzám cinkos vigyorral a képén. Nem sok híja volt, hogy nem ismertem fel. Teljesen átszabták a srácot. Nem sok időnk volt trécselni, de azért zanzásítva csak kiderült, hogy ki merre sodródott. Ő azóta valami illegális kémakármi tagja. Maradt a szakmában, és igazi technikai zsenivé nőtte ki magát. Az utóbbi időben több korszakalkotó kutatásban is részt vett. Gyakran átszabják. Ezzel biztonságosan elvághatja a megfigyelők köttetéseit. Sajnos egy órán belül vissza kellett térnie a bázisra, de megígérte, hogy tartjuk a kapcsolatot. Nem véletlen ugyanis, hogy találkoztunk.

– A sors ismét összesodort bennünket – mondta. Rám kacsintott, és azt mondta legyek nagyon óvatos, nem higgyem, hogy biztonságban vagyok.

Pár nappal később kaptam tőle egy üzenetet, hogy tudja, hogy tudom, hogy a kutatnak utánam. Kénytelen volt felvenni velem a kapcsolatot, mert gyanítja, hogy ő utána kutatnak nálam. Talán találtak valami szálat, amiből rájöttek, hogy régen társak voltunk. Aztán beszéltem neki a könyvről. Tudott róla. Vacilált. Azt mondta, hogy lehet, hogy ez is a történet része, de még túl homályosak a sztori ahhoz, hogy bármi biztosat mondjon. Mindenesetre megkérdezte milyen biztonsági rendszert használok. Mondtam hogy Cormorantot, mire kijelentette, hogy egyedül az véd, amit saját kezűleg készít az ember. Megbeszéltünk egy találkát. Azt mondta feltunningolja biztonsági bizbaszokkal a technikai kütyüimet. Furdol a kíváncsiság, hogy mi ez az egész… talán majd többet is tud mondani. Meglátjuk.