Rászántam magam… Voltam ugyanis egy koncerten. Méghozzá egy Don Giovanni koncertszerű előadáson. Nos, eddig nem tudtam (illetve úgy tudtam, nem így van), hogy a „koncertszerű” előadás azt jelenti, nincsenek díszletek, és a szereplők kellékként vagy a levegőt, vagy saját ruhadarabjaikat választják. Nos, most fény derült a nagy igazságra.

Már az első jelenetnél gyanús volt az ábra (Leporello járkál fel, s alá), ez úgy nézett ki, hogy a színpadon volt két széksor (kb. a két harmadoló vonalon), köztük egy fortepiano és egy cselló (ezek játszották a recitatívokat), az egyik oldalon ültek az énekesek, a másikon Leporello (jó, tudom, ő is énekes), majd a nyitány után felállt (ti. Leporello), és elkezdett fel-alá járkálni. Majd Don Giovanni és Donna Anna felállt a székéről, megkerülte a fortepianot, és onnantól kezdve rohantak be a színpad közepére (egymást rángatva), miközben Leporello a saját széksora mögé bújt…

A legviccesebb persze az volt, mikor a ruhacserés jelenetnél (Don Giovanni és Leporello a második felvonásban ruhát cserélnek, hogy G. szolgaként hódíthasson meg egy szobalányt) tényleg kicserélték G zakóját és L frakkját…

Egyébként nagyon vicces volt az előadás, végignevettük (a Don Giovanni vicces opera, csak vannak humortalan rendezők), kár, hogy pont csak a címszerepet játszó világsztár volt a legrosszabb énekes… Igazából a többiek sem voltak annyira jók, Zerlina pl. majdnem alullicitálta Giovannit, de mondjuk egy Magyar Állami Operaházi előadáshoz viszonyítva fantazmagórikus élményben volt részünk.