A második két játszmát aztán simán elvesztem, mindenféle színbeállítástól teljesen függetlenül, mi több: ideális színbeállításokkal.

Mondjuk elég húzós nap van mögöttem, az már biztos: egy fotósmeló kedvéért oda-vissza átautóztam a rozsaövezeten, meg a belváros gyakorlatilag teljesen statikus forgalmán. Ügyfelemnek, egy rockercsajnak egy nagyvállalat biotechnológiai kutatóparkjában voltak remek kapcsolatai — manapság ugye nem olyan egyszerű kulturált természetes környezetben dolgozni — vagy a szemét, vagy a randalírozó bandák (és az ember ráadásul sose tudhatja, éppen kinek a területére téved be), de valami mindig bezavar. Most csak egy tizenöt perces biztonsági ellenőrzésen kellett átesnünk, csőre töltött géppisztolyos katonák között, aztán kattogtathattunk kedvünkre. Mondjuk nem volt semmi az avarban piros selyemestélyiben fotózni valakit, ilyet sem csináltam még sohasem.

Ma indulunk a cég tisztviselőváltására, úgyhogy elég hosszas médaiböjt elé nézünk mind a ketten: ráadásul Aeron, egy rivális ügyosztály középvezetője bejelentette, hogy ő is indul a vezérigazgatói posztárt. Szóval lesz csata elég rendesen.

Sikerült rádumálnom Balut, hogy jöjjön velünk ő is — így 14:10-kor várjuk a vonatnál. Mondjuk nem irigylem a többieket — jó három és fél óra zötykölődés mindenféle lepukkant maglev-járatokon és rozsdás buszokon.