Kényszerleszállás

kzt | | | 2006., június 13., 22:56 | | |

Azok a tébolyultan lazító órák…

Fellegvárból. Magas lóról. Felhők közül. Etc. Meg egyebek.

Az élet szép. Ennél többre most nincs energiám. De, amúgy jó.

Ja, és nem vagyok se részeg, se illuminált, se beszívva… fáradt. Hja… na az vagyok… hihi…

A lábam kattog. Furcsa hangokat ad ki. Reggel lecsapoltak. Mármint a véremet. Szép piros volt. A lábkattogást a gyógyulás jelének veszem. A baleset óta most először suhant át az agyamon, hogy talán mégis meggyógyulok majd… lépteket hallok. Ez a vendégem lesz.

Szerelmes vagyok a szavakba. A játékos kifejezésekbe. A szellemes mondatokba. Halálosan szerelmes.

Talán furcsa, de ölni tudnék.