Maximum smokku, zero cukru

Trychydts | | | 2006., június 12., 19:48 | | |

Átvágok a város peremén levő pusztán: az utat mindkét oldalról rozsdás kerítés szegélyezi, az egyik oldalon kamionok parkolnak: szélvédőjükről vakítóan verődik vissza a hirtelen forróvá lett nyári nap fénye. Szépen lassan eltűnik mellőlem a nagybani piac most ürességtől kongó telepe. A légitaxi sofőrje megmondta, hogy sokat kell még gyalogolnom a Szilíciumtelepig, de nem igazán van választásom — szeretnék egy új decket és nem akarok rossz vásárt csinálni. Végre feltűnik egy épület, oldalán az áruház logójával. Megkerülök egy sorompót, elmegyek két makulátlan, fekete egyenruhás, oldalukon egy sokkolóbotot és egy Glockot viselő biztonsági őr mellett, aki éppen a tegnapi meccsről beszélgetnek. Átvágok egy lóherével elborított, füves területen, kivágovm az üres Pepsi maxos dobozt egy lassan málladozó szeméttartályba, és bemegyek.

Mondjuk amikor két perccel azután, hogy kilépek a csupa üveg-csupa króm üzlet ajtaján, azért felvetődik bennem a gondolat, hogy ezért kár volt ennyit kavarnom — mindegy, rutinszererűen találom meg a légitaxi-állomást, és indulok hazafelé — és remélem, hogy még nyitva lesz az a klassz kis belvárosi üzlet, ahol azt a remek Ono-Sendait kinéztem magamnak. Kicsit régivágású darab, de az én ízlésemnek pont megfelel. Persze azért elég sok szoftvert fel kell majd raknom, mire úgy istenigazából képes lesz a Trychydts style szerint működni, de várhatóan az most hosszú évekig jó lesz nekem.

Öt perccel zárás előtt érek vissza, az acélszürke hajú úriember feszes mosollyal fogad — előadom a kívánságomat, rögtön kiállítják a számlámat, addig is számba vesszük a perifériákat és lefuttatnak néhány ellenőrző tesztet. Minden rendben. Kezembe kapom a klasszos kis bőröndöt, és nekivágok a még mindig meleg utcának. Fülemhez emelem a telefont: lesz mivel elhencegnem.

Este finom, sűrű lecsót eszünk, friss algával és tojással — Kathy sokkal finomabbra vágja a hozzávalókat, mint én. Regináék sütivel lepnek meg minket, aztán megyek vissza szoftvet telepíteni. Itt az ideje, hogy átértékeljem a szoftver-preferenciáimat: évek óta először vagyok ismét full-time Bluetech felhasználó.

Első lépésként persze akitválnom kell a rendszeremet — a szerver azonban nem fogadja el a termékkulcsomat. Az erős japán akcentussal beszélő Bluetech-alkalmazott sem tud velem mit kezdeni a telefonos ügyfélszolgálaton: szerverfrissítés van. Aha.