Szegény Fecó… De legalább az ELTE Online-nál megnyerte a BN-t!

Megint sikerült megfőznöm a húsvéti cuccokat — asszem, amióta igazán felnőttnek tartom magam, ilyesmit mindig csinálok. Mondjuk igazi, sós, tartósított, nyers, sonka-sonkát még soha nem főztem. Pedig Orbán Viktor is így csinálja, olvastam egy interjúban! Igaz, ő bárányt is pácolt, a kis mázlista — én, ha kapnék egy kiló bárányhúst, hát elsőre a szakácskönyvre vetném magam, az tuti.

Volt egy egész jó kis darálós vezetőszerkesztésem — Lede és Pityu egyszer kukorékolni, egyszer brekegni mentek ki majdnem a dohányzóudvarra — este, hazafelé azért eszembe jutott, hogy elképzelhető, hogy ennél azért szofisztikáltabb pedagógiai módszereket is el tudnék képzelni. Végre egyszer én is kipróbálhattam Zoeit (tördelőként), hát, nagy flash volt, az tuti. Tényleg olyan, mint Cathy Torrace tördelőben. Nagy fogás ez nekünk, az tuti.

A hétvégén dolgoztam egy sort a „Morwen beltérben, kísérleti világításnál” munkacímű projekten is — sajnos, amikor elkészültek a képek, egyiktől-másiktól kettérepedt a monitorom, úgyhogy fájdalom, de a tárgyalások jelenlegi állása szerint ez marad private collectionben. Aki nagyon jóban lesz velem, annak megmutatom — ebből is látszik, hogy érdemes velem nagyon jóban lenni.

Voltam Arwennel is teázgatni, a szokásos léleksimogató kúrámon — Arwen elég jó formában volt, szökőkútként ontotta magából a világmegváltó tanácsokat. És a végén rákérdezett, hogy mikor megyünk fotózni, szóóóóóóóóóóóval… No és vettem egy új teát itthonra, hogy legyen nekem is valami finom — Assam Sewpur, megfelelően elkészítve az ember lyukat rúg tőle a falba. Gondosan ügyelek rá, hogy mindig megfelelően készítsem el.