Nem akarok hencegni, de azert zolduljetek csak nyugodtan: ismet bristolban, ismet az aldott backpackersben. Az azonositom december ota is itt van, a mar kifizetett perceim tovabbra is elnek, de azert meg hozzatettem egy ketfontost. Balu, ha nagyon szeretne, majd szinten irhat nektek mindenfelet a kalandjainkrol. Egyelore csak utaztunk.

Londonra is szerettunk volna vetni egy pislantast, meg akkor is, ha ez harom ora plusz autobuszozassal jart egyutt — jelentem, London pont ugy nez ki, ahogy azt a Sherlock Holmes es a Mona Lisa Overdrive alapjan mindannyian elkepzeljuk. Vasarnap egy kicsit tobb idonk lesz, mint hogy bekapjunk par sajtos szendvicset, egy kicsit majd boklaszhatunk is. Holnap Suspension Bridge, eztet Balucskanak is latnia kell — lehet, hogy Cal is csatlakozik majd hozzank, lehet, hogy nem. En mindenesetre szeretnem izombol hasznalatba venni a pogyaszom haromnegyedet kitevo fotoscuccot. Ma Londonban kattintottam par kockat, de inkabb csak kotelessegtudatbol, mint valodi meggyozodesbol.

A White Lion meg all, bar tatarozzak, igy nem olyan feelinges-csinoska, mint volt decemberben. A cider black viszont meg mindig a top pia koreimben. TBC!

Esküszöm, nem értettem, miért nyaggat mindenki tegnap a névnapommal, amikor az még tök messze van. Ha nalyo ma nem ír sms-t, még most is ezen gondolkodom.

Megvolt életem első horgászása vasárnap. Kicsit ugyan nyafogtam, hogy nekem olyan hely kell, ahol ülni lehet, de aztán kifogtunk egy remek vizafogó helyet — fogadtam ugyanis Baluval, hogy fogok egy vizát. Igaz, hogy húsz évente ha felúszik egy-egy a vaskapun, de én éreztem, hogy szerencsém lesz. És lám: már az első alkalommal, amikor bedobtam a horgot, valami leette róla a kukacot — Balu sápadtan dadogta, hogy ez bizony vizaharapás, látszik a maradványokon. Végül nem fogtunk semmit, de a halacskák ott teniszeztek előttünk, csak hogy bosszantsanak. Mindenesetre remekül szórakoztunk, etettük a halfejűeket némi kis sár/vérliszt keverékkel (az agyaghalaknak állítólag ez a kedvenc kajája), aztán a maradék kukacokat is beszórtuk. Közben rájöttem, hogy van valami döbbentesen, sokkolóan abszurd abban, hogy az ember abban bízik: abban a pár ezer köbméter vízben majd pont ott lesz hal, ahol az ő horga van. Szóval klassz hobbi ez a horgászat. Öntudatra nevel, féktelen optimizmusra, és arra, hogy másszunk be a jeges vízbe a beszakadt horgunk után, ahogy azt Balu is tette.

Vicces volt az is, hogy jött egy uszály, Balu persze sprintelt el a parttól, én meg csak üldögéltem tovább a kövemen — mire a hullámok odaértek ugyanis, én már rég kiszámoltam, hogy pont az a negyven négyzetcenti marad majd száraz, ahol én ülök. Be is jött, hiába, a matematika az matematika.

Volt névnapi buli is, Arwennel ás Andyvel megsemmisítő vereséget mértünk az ellenünk támadó, kombinált ork-élőholt hordákra. Igaz, sokszor az volt a benyomásom, hogy az elfek csak fésülködnek a fák között, időnként levágnak valami gyorskölcsönre, amíg én az orkokat aprítom a pusztában, de aztán a döntő pillanatban csak előrajzottak, és lenyilaztak mindenkit, aki esetleg gondolkodott azon, hogy megmozdul. Főztem is, jó kalóriadúsat; szerintem másfél éve legalább nem ettem túrós csuszát.

Frankó év eleje volt ez, szinte kár is, hogy véget értek a választások. Kicsit én is úgy éreztem magam, mint egy fegyvercsempész a háború idején. Most, viszonylagos békeidőben meg vakarhatom a fejem, hogy mi legyen.

Majdnem elfelejtettem: Egyes Számú Informátor hitelezett nekem, szóval már olvastam is a nagy művet. Irány a könyvtár.

— Egy óra múlva Trychydts Bulija. Már parázom rendesen.

— Hát, bátor dolog is kétpólusú bulit szervezni… :-| (Remélem, segítettem. :-))

— Hajajj… ráadásul ez a buli legalább 3 pólusú — a Nyúz eléggé saját pólus…

— DrL próbálkozott egy időben kétpólusú bulikkal (két különböző baráti társaság keverésével) de mindig akkora blamázs lett belőle, hogy hihetetlen.

— Olyan rendes vagy, hogy beszarok!!!!!!!

— Na jó, csak szívatlak. Biztos kurva jó buli lesz. What could possibly go wrong?

— Mindenki szarul érzi magát és hazamegy kilenckor. Vagy else jön. Vagy leég az Aloe.

— Egyikőtökből kitáncol egy alien. Giskard lehányja magát. Luca Brasi fülébe jut a buli, és betoppan Árnyékkal. Balu pont a bulin szakít Zsóval. Kell még :)?

— Kell hát, majd felolvasom ezeket a többieknek :-)

— Az is lehet, hogy eljön az a valaki, akit ugyan elhívtál udvariasságból, de igazából rühelled, és remélted, hogy nem jön el. (Na ezt olvasd fel, jópofi!)

Lenyomtuk életem első Trychydts Buliját; nagy fantáziámat bizonyítja, hogy az Aloéba szerveztem. Szakértő vélemények szerint az Igazi Nagy Calair Bulija hangulat volt, aminek örülök nagyon — persze most nem ásványvizet ittam, és nem is léptem le tízkor, pedig az lett volna az igazi hagyománytisztelet. Legközelebb még több embert hívok meg, és a PPK-s vendégeimre meg majd inkább rábízom, hogy találják fel magukat. Így talán Roninnal is tudok majd beszélgetni; jelenleg a prioritásaim inkább az asztal másik végénél marasztaltak, Rézi, Gönci Bee, Morwen Light és Melinda#3, valamint Vizi és Jo társaságában — igaz, ők aztán elég gyorsan evakuáltak TTK-s szekció irányába. De tényleg nagyon megható volt, hogy eljöttek az emberek, legalábbis nagyrészt; tök boldog voltam meg minden. TBC júniusban. Szert tettem egy öngyújtóra is, olyan ronda, hogy az már szép.

Már csak négy napot kell itt lenyomnom, aztán irány Bristol. Számolom a perceket is, pedig újabban Callal azért elég naprakész a kapcsolatom. Küldött nekem vicces sms-eket a bulira is — ezt olvashatjátok a szokásos kis bejegyzés eleji beszólás helyén. Ugye köztudomású, vagy ha eddig nem volt az, hát most majd az lesz, hogy piszkosul izgultam, hogy eljön-e egyáltalán valaki, vagy mindenki szépen lemondja az utolsó pillanatban, és hármasban fogunk gintonicozni Baluval és Balunéval a húszfős foglalásomon (hogy ők lemondanák, azt elképzelhetetlennek tartottam — ne vicceljünk már, egy hétköznap este, amikor inni lehet?!). Na szóval gondoltam, Angliához fordulok egy kis spirituális támaszért. Végül is bejött, ugyanis bár tényleg hármasban gintonicoztunk a húszfős foglalásomon az első tizenöt percben, jókat röhögtünk közben.

Kathy Torrance-szal egyre többet kergetőzünk az információs szupersztráda melletti legelőn, a digitális százszorszépek között. Fahéj kis dolog, bár egy kicsit átalakította munkaritmusomat. Ha minden igaz, közös fotózás is lesz a sok fogócskázásból, de majd még egyeztetünk. Stúdióba akarok menni.

A nyomozásom tovább folytatódik, egy internetes átutalás után Egyes Számú Informátor szépen elballag majd a postára, és felad nekem egy kis csomagot. Kezdek belejönni.

It’s a mystery to me
The game commences
For the usual fee
Plus expenses
Confidential information
It’s in a diary
This is my investigation
It’s not a public inquiry

I go checking out the report
Digging up the dirt
You get to meet all sorts
In this line of work
Treachery and treason
There’s always an excuse for it
And when I find the reason
I still can’t get used to it

And what have you got at the end of the day ?
What have you got to take away ?
A bottle of whisky and a new set of lies
blinds on the window and a pain behind the eyes

Dire Straits: Private Investigations

Valaki identitása után nyomozni — hát ez már tényleg valami. Az illető ráadásul profi és óvatos — ügyesen levelezik, nem lehet visszakövetni a munkahelyéig, a munkahelye a magyar internetszféra legszétszórtabb terepe. Mintha a rozsdaövezetben keresnél egy csövest. Mindent elolvasol, amit lehet róla tudni, de nagyon ügyesen csinálja: csak olyasmit ír le magáról, ami legalább ezer másik emberre is igaz. A közös ismerősök révén megtalálni… snassz, nem újságírós dolog, ráadásul még ki is szolgáltatja magát az ember.

És akkor egyszer eszedbe jut, hogy mitha egyszer belelépett volna a te digitális legelődön egy kupac digitális tehénszarba. Rohansz a legelőre, és tényleg. Egy gyönyörű, kristálytiszta, lekövesedett lábnyom. Öt perc múlva már a kedvenc dezodormárkáját is tudod.

Gotcha, Miss!

Szegény Fecó… De legalább az ELTE Online-nál megnyerte a BN-t!

Megint sikerült megfőznöm a húsvéti cuccokat — asszem, amióta igazán felnőttnek tartom magam, ilyesmit mindig csinálok. Mondjuk igazi, sós, tartósított, nyers, sonka-sonkát még soha nem főztem. Pedig Orbán Viktor is így csinálja, olvastam egy interjúban! Igaz, ő bárányt is pácolt, a kis mázlista — én, ha kapnék egy kiló bárányhúst, hát elsőre a szakácskönyvre vetném magam, az tuti.

Volt egy egész jó kis darálós vezetőszerkesztésem — Lede és Pityu egyszer kukorékolni, egyszer brekegni mentek ki majdnem a dohányzóudvarra — este, hazafelé azért eszembe jutott, hogy elképzelhető, hogy ennél azért szofisztikáltabb pedagógiai módszereket is el tudnék képzelni. Végre egyszer én is kipróbálhattam Zoeit (tördelőként), hát, nagy flash volt, az tuti. Tényleg olyan, mint Cathy Torrace tördelőben. Nagy fogás ez nekünk, az tuti.

A hétvégén dolgoztam egy sort a „Morwen beltérben, kísérleti világításnál” munkacímű projekten is — sajnos, amikor elkészültek a képek, egyiktől-másiktól kettérepedt a monitorom, úgyhogy fájdalom, de a tárgyalások jelenlegi állása szerint ez marad private collectionben. Aki nagyon jóban lesz velem, annak megmutatom — ebből is látszik, hogy érdemes velem nagyon jóban lenni.

Voltam Arwennel is teázgatni, a szokásos léleksimogató kúrámon — Arwen elég jó formában volt, szökőkútként ontotta magából a világmegváltó tanácsokat. És a végén rákérdezett, hogy mikor megyünk fotózni, szóóóóóóóóóóóval… No és vettem egy új teát itthonra, hogy legyen nekem is valami finom — Assam Sewpur, megfelelően elkészítve az ember lyukat rúg tőle a falba. Gondosan ügyelek rá, hogy mindig megfelelően készítsem el.

Szerkesztő: olyan személy, akit egy újság azért foglalkoztat, hogy elválassza a búzát az ocsútól, és gondoskodjon róla, hogy az ocsú kerül nyomtatásba.

Elbert Hubbard

Na jó. Kicsit írok má’ ide is.

Ne tudjátok meg, milyen isteni érzés azt olvasni egy professzionális újságban, hogy „Trychydts szerint”. Nagy léleksimogatás ez nekem, higyjétek el; ezek szerint tényleg olvasnak. Közben a sziget.hu is kilinkelget olykor, főleg, ha valamilyen filmet fikáz le az I hate it here. Lehet, hogy fejlődök? Mindenesetre nagyon boldog vagyok az eredményekkel, és a szépen lassan felkúszó látogatottságommal.

Az utóbbi időben volt nálam Rézi, Morwen Light és Bbea vacsizni. Sikerült egész jó kis konyhaművészeti tűzijátékot rittyentenem, csak Réziről derült ki, hogy kripto-vegetáriánus, de lenyeltem a sértést. Amúgy egészen szenzációs estve volt, én legalábbis nagyon jól éreztem magam, és azt gondolom, a Tündérklán lapkiadása is lépett előre egy hétmérföldeset.

Voltam fotózgatni is, ismét engem ért a sokk, hogy én készíthettem a Bit Magazin címlapját. Elég sokat invesztálok ezekbe a projektekbe, de úgy vagyok vele, hogy amíg nem flangálnak a címlapfelkérések, addig rászánom a bobót — elvégre, ha már mellőznöm kell Morla bölcs tanácsait, legalább a fotózással való kapcsolatom ne szűnjön meg teljesen.

Kun-szun Lung tovább örexik. Mielőtt kihullanak a fogai, elvittük vacsikázni élete párjával — elég fahéjul éreztem magam, még sohse voltam francia étteremben. A csiga viszont lassanként mindennapi életemmé válik.

Holnap lesz egy hete, hogy véget ért Erik Richardson magyarországi turnéja — eléggé élveztem ezt a tíznapos banzájt, igyekeztem minél több koncertre elmenni, bár fura volt, hogy a jeles alkalomra való tekintettel még Herminonével is angolul kellett fecsegnem.

Egyre reálisabb, hogy az ELTE Online vezető újságírója vagyok — a finom zaj, amit mostanában hallhatnak azok, akik nyitott ablaknál alszanak, azok fogainak a kocogása, akik éppen cikket adtak le nekem. Sose tudják, mikor hajtom őket vissza a bejárathoz egy szeneslapáttal, és mikor megy át egyből az írásuk. Mindenesetre nagyon élvezem, újabban már azt a lukszust is megengedtem magamnak, hogy egy-két feladatot én vállaltam el.

Holnap találkozom Arwennel. Az idejét nem tudom, mikor tudtunk igazán kettesben lazítani, de most határozottan feldob a dolog. Tegnap már volt egy izgis kis politikai iszapbirkózásunk — ha partnert kerestek magatoknak a politikai iszapbirkózáshoz, hát az egyes számú javaslatom Arwen. A második Morwen Light; remélem, vele is leszek majd olyan viszonyban. Egyszer. A Vörös Tündért viszont csak azoknak ajánlanám, akik szeretnék végtagjaikat péppé zúzott állapotban viszont látni.

És a látóhatáron már vöröslik életem első Trychydts Bulija.