melting snow
covering the river bank
black trees in the dark

Ma elangzott a kritika, hogy kevesebbet írok blogot. Na szép. Mindenesetre megpróbálom kihúzni a szőnyeget az ilyen vicces beszólások alól.

A mai napot kábé Baluval töltöttem. Még reggel volt egy kis e-mail, de aztán kocsiba pattantam, vettem új benzint, aztán leparkíroztam a Duna Plaza előtt. Ilyen korán szerintem még életemben nem voltam moziban. Az Üvegtigrist néztük, kicsivel szánalmasabb, valamint sokkal bágyadtabb és inkoherensebb a kelleténél, de azért volt egy két vonagolva röhögős rész. Az egyik legjobb poént egyébként Balu nyomta be, az egyik reklám után, amikor, miután mindenki elmondta, hogy a Danubius az ő rádiója, akkor a pillanatnyi csöndbe Balu belecincogta: „de jó”. Én ezen röhögtem, a mozi meg rajtam. Ye.

Utána húzás vásárolni, sikerült megbeszélnünk, hogy mit főzhetnék olyasvalamit, amit még nem evett: sikerült kikötnünk a rizsben sült tojásnál, ami egy igen bájos és aranyos, kicsit pikáns kis egyszerűség, forrón viszont teljesen remek. Gargarizáltunk egy kicsit egy kis Sió meggylével (in memoriam Cal), majd pár óra múlva már léptünk is, hogy még világosban leérjünk Gödre. Végre láthattam egy kis téli Dunakanyart, szép az ilyenkor is, bár fürdést nem terveztünk.

Kedves barátom rácsalt a zajló jégre, egy hajszálon múlott az életem, de végül legenedás lélekjelenlétem mégsem hagyott cserben és sikerült élve és szárazon partra evickélnem. Visszafelé még gázolt egy kicsit térdig a jeges Dunában, csak hogy demonstrálja, milyen frankó is egy impregnált bakancs, aztán mentünk hozzájuk, ugyanis meg kellett terveznünk a következő Angliai utat. Örömmel jelentem, hála a Jack-féle mestertrükknek, ugyannyi szálláspénzért két nappal többünk lesz Angliában, mint nekem volt legutóbb, még egy kis Londonnéző is belefér majd. De jó lesz.

Kaptam megint könyveket, én pedig örömmel láttam, hogy testvéröccsével közös szobájának padlóját viszont az én házikönyvtáram darabjai borítják el szép egyenletes rétegben. Kaptam lapos bablevest, az is fincsi volt, valamint az idei nátriumszükségletemet is fedezte. Közben vethettünk egy pillantást arra is, hogy Bence hogyan hasogatja fel egy fejszével a vadiúj ébenfa szobabútort, „szobaátrendezés” címen.

Idehaza egy kis Skype-ozás édesanyámmal, aztán blogírás, hogy lemossam a nevemre tapadt szennyet. Remélem, ez legalább ideig-óráig sikerült.