Trychydts | | | 2005., december 12., 0:50 | | |

Do you want to erase all photos?

Yes.

Tenyleg megtortent, nem kamuzok: betelt a memoriakartyam, es lattam egy epuletet, amit szimplan muszaj volt lefotozni; egy gombbal tobbet nyomtam meg a kelletenel. Aztan persze nyomtam a cancelt, mint egy orult, de igy is oda vannak az elsoestes kepek, meg Cal postakorzetenek eleg nagy resze – szerencsere talan ez volt a legredundansabb anyag, arrol mar nem is beszelve, hogy nemi backup is van filmen.
Boklaszas a floating harbour partjan

Kovetve a tegnapi policy, megint gyalog cserkeltem fel a celallomasomig, a Suspencsion Bridge-ig, ami valojaban az Erzsebet hid nagytestvere. Teljesen fahej es szuper, egy kis termeszet, ha nem is a varos kozepen de nem is a szelen – es egy mernoki remekmu, megfeleloen karban tartva, fantasztikus kornyezetben. Fotoztam is, mint a diszno, biztos nem lesz semmi – bar az anyag, amit csinaltam, majd csak egy kicsit kesobb lesz lathato, majd ha elohivodtak. Azert bizom benne, hogy a jo kis nyersanyag megteszi majd a hatasat. Amugy a terkepet vagy ezerszer vettem elo es tettem vissza, probaltam minel jobban maradni a viz mellett, de nem igazan mindig jott ossze – cserebe olyan kis Easter Eggeket is talaltam, amik nem szerepeltek az eredeti musoron.

A szokott Tescomban nem tudtam bevasarolni, leven, hogy csak 11-kor nyitott, igy a Clifton nevu varosreszben vasarolgattam, hazafele jovet. Egy eleg erdekes pubba is bekukkantottam, hogy ne csak a White Lion legyen nekem viszonyitasi alapnak – egy fiatal hazaspar vette at nemreg, nagyon kedvesek es aranyosak voltak, a hely patinaja pedig olyan pluszt jelentett, amit kar lett volna kihagyni.

Osszessegeben veve nagyon orultem, hogy nem buszoztam – igy lattam az igazi varost, hogy hogyan elnek az igazi angolok, emberrel is sokkal tobbel talalkoztam szemelyes korulmenyek kozott; nekem meg a sima utcak is muzeumnak szamitanak. Azert ha jovok legkozelebb, par muzeumba is be akarok majd nezni.
Bucsueste

A bucsuestenk eleg grandiozus lett – felcsiptem Mr. Csapost a munkahelyen, egy kis levezeto sorozgetes (a black cider es a shandy idokozben elegge a szivemhez nott), aztan buszozas Bathba, ahol egy nagyobbacska barban bekaptunk egy nagyobbacska es nagyon finom vacsorat – leven, hogy en mar a BB-ben is tapoltam, illetve volt egy allati feelinges reggelim az @Bristolnal (automatas csipsz automatas csokival), es inkabb a kulonlegessegre hajtottam, es kertem egy kis nyarsra tuzott rakocskat (na, jo, sult krumplival, de angol majonezt adtak hozza). Cal egy sokkal kevesbe szolid baranyburgert nyomott be az arcaba, amikor feltunt neki, hogy fel nyolc es mar javaban zajlik a White Lion karacsonyi partya.

Busz vissza, aztan fejesugras a torzsvendegekbe – Cal persze a legtobbjukkel igen joban van, en azt sem igazan tudtam, hogy mikor szolnak hozzam es mikor beszelnek valaki mashoz – legalabbis az elejen. A vegen mar egy rovidebb conversationt is lenyomtam a kocsma ugyeletes mokamesterevel.

Hajnalban indul a repgepem haza. Keles negykor, buszindulas hopefully otkor, check-in ot negyvenkor, indulas het negyvenkor. Erkezes 11 50-kor. Don’t send flowers.