Trychydts | | | 2005., július 31., 9:05 | | |

Fantasztikus reggel fél nyolcra hazaérkezni úgy, hogy aznap már egy csomó mindent csinált az ember. Régen a vezetőképzős hazautazásaim voltak rám ilyen hatással.

Fantasztikus sztori, noha valahol hátborzongató is. Úgy látszik, édesanyám utazásai ritkán mennek simán. Volt már érvénytelen útlevél, bunkó légitársaság – most a repülőjegyét vesztette el.

Persze, csak úgy elveszteni egy repülőjegyet, az nem nagy szám, a legjobb családban is előfordul, nincs is benne semmi extrém – az én édesanyám azonban egy különleges egyéniség, akire nem húzhatók rá csak úgy az átalagember kategóriái. Tehát vagy sikerült úgy elcsomagolnia a jegyét, hogy majd az Államokban találja majd meg – ez a valószínűbb – de az is simán benne van a pakliban, hogy régi, leselejtezett kávéfőzővel meg egy rakás reklámújsággal együtt egyszerűen kidobta. Na, ez már tényleg teljesítmény.

No de itt még nem ért véget a fabula! Hiszen ekkeo rnem lett volna más teendőnk a húgommal, mint egy kicsit vigasztalgatni az én drága édesanyámat, hogy aztán holnap viszonylagos lelki nyugalomban repüljün el – hiszen a lefoglalt és kifizetett repülőjegy pótolható, így optimális esetben egy ilyen incidens nem több egy kis színfoltnál, amelyik segít elfelejttetni a Reisefevert. Hanem a nagy keresgélésben 4200 dollár is előkerült, amit még márciusban rejtett el egy nagyon biztos helyre, amit aztán gondosan el is felejtett – ez viszont mindenféle vigasztalgatást egyből feleslegessé tett. Elveszteni egy ezerdolláros jegyet, de találni helyette négyezer-kétszáz dollár igazán jó üzletnek tekinthető. Ilyen tehetséges üzletasszony az én édesanyám.

További apró adalék, hogy a vekkerét – akkor, amikor még plusz elintéznivalóink voltak a reptéren – egy apró figyelmetlenség következtében egy órával későbbre állította be. Ha én nem ébredek fel magamtól, simán elalussza a bécsi gépet.

Tegnap amúgy megint voltunk vacsorázni legújabb törzshelyünkön, a Pozsonyi Kisvendéglőben, és ezúttal – az elmúlt négy alkalomtól eltérően – nem steaket ettem fűszervajjal és sült krumplival, hanem fogast citrommártásban. Nem volt rossz ez se – a maceszgombóclevestől azért nem tartóztattam meg, ennyiben tartottam magam a hagyományokhoz. A Kölök viszonylag humoros formájában volt, és Jackson pajtás is igazán kitett magáért.

Trychydts | | | 2005., július 30., 12:25 | | |

Azt hittem, kisebbségi komplexusom van, de aztán kiderült, hogy csak jól ítéltem meg a dolgokat.

Nem emléxem

No, mielőtt mindenki azt hiszi, hogy tajtrészeg voltam Cal buliján, és egy vadidegent néztem tükörnek, tegnap csináltam egy fotót a Darshan budijáról. Aztán majd eldöntitek ti, hogy ez tükör egy vagy se. Lehet, hogy csak ajtó egy másik dimenzióba, ki tudja?

Édesanyám holnap hajnalban megint repül, én viszem ki a reptérre. Ennek megfelelően nála is alszom, mert annyira már nem vagyok hős, hogy felkeljek egy órával előbb, hogy odasétáljak hozzá mondjuk hatra – annyira viszont vagyok, hogy szolidaritást vállaljak vele az utolsó napon.

A kedves, aranyos, csak a vásárlókért létező West End visszautasította a fotózási kérelmemet. Szivattyúház, pedig azt gondoltam, hatodikáig most már pihetethetem a kreativitásgenerátoromat, de nem, fundálhatok ki új helyszínt. Amúgy persze csak sajnáltatom magam, mert már van egy csomó ötletem.

Tegnap beszéltem Baluval, ő is az új felvételi rendszer nagy nyertesei közé tartozik: hiába villantott nagyot filmelmélet és filmtörténet szakon, mégse vették fel – alighanem kellett a kvóta más szakokra.

Megint túl vagyok egy határidős meló felén – elvben kész vagyok, a gyakorlatban remegő kézzel, hideg verejtékben úszva nyitom ki mindig a postaládámat, vajh mit talált ki megint kedves Gönci Bee az én szórakoztatásomra. S ezek a tárgyalások csak akkor nyerik majd el teljes, multilaterális valójukat, ha Tyborg is hazajön Bulgárföldről. Na, akkor aztán lesz nemulass.

Nagy meglepetésemre vettem egy Galaktikát, és nagy meglepetésemre a novellák színvonala túllépte az utlragagyit, ami az első számban még abszolút jellemző volt. Sőt, most már egy olyan folytatásos kisregény is van, aminek kifejezetten várom a folytatását. A lapok általában ilyenkor szoktak megszűnni.

CalAir | | | 2005., július 28., 13:59 | | |

Mindenesetre nagy élmény volt. Valamennyire az alkohol is hatott rám, a vécében már nem ismertem meg a tükörképemet.

A Darshan vécéjében nincs is tükör.

Trychydts | | | 2005., július 27., 20:03 | | |

– Elhatároztam, hogy a búcsúbulidon nem én leszek az első, aki lelép.

– Hát… egy páran már leléptek…

Cal a búcsúbuliján, nekem

– Látszik rajtad az alkohol… Sokkal szociálisabb vagy, mint szoktál lenni. Egy kis szociális pillangó vagy!

Cal két sörrel később

Elbúcsúztattuk Calt, nagy buli volt szerintem, bár lehet, hogy ennek az öt korsó Staropramennek is szerepe volt, amit lecsusszanttam, egy Jim Beammel lezárva az alkoholos fogyasztásomat. Kicsit csendesebb és békésebb hangulatú volt, mint ezek a bulik általában, én mindenesetre frankón éreztem magam, és jó volt Calt még így utoljára látni, mielőtt lepattanna Angliába. Ezúttal az afterpartyn is résztvettem, kár, hogy fogalmam sincs, hogy hol voltunk – nem is, mert annyira be lettem volna rúgva, inkább csak félálomban kószáltam a többiek után. Mindegy, megoldottam, egy ásványvíz még úgy-ahogy életben tartott.Fotózgattam is, sajna az afterparyra már lemerült a gépem. Mindenesetre nagy élmény volt. Valamennyire az alkohol is hatott rám, a vécében már nem ismertem meg a tükörképemet.

Ma a Dagály strandon múlattuk az időt édesanyámmal, belemélyedtem egy angol kiadású Cosmopolitanba – a repülőgépről hozta édesanyám, sokkal kevésbé szexista, sokkal nőiesebb, sokkal benfentesebb és sokkal vastagabb, mint a magyar változat. Most már mindent tudok a zsírleszívásról, amit tudni érdemes.

Amúgy Jackson Pajtás Kun-szun Lung távollétében a húgom közvetítésével édesanyámnál húzza meg magát. Irigylem édesanyámat, a magam részéről megfogadtam, hogy soha, soha többet nem lakom egy fedél alatt macskával – egy életre elegem van az almozásból, a kajájuk szagából és a vernyogásból. Macska nálam nem lesz, hacsak nem plüssből van. Ráadásul Jackson Pajtás még egy vén, agresszív szipirtyó is mindennek a tetejébe.

Trychydts | | | 2005., július 22., 23:54 | | |

Egy másik blogom a kategóriájában harmadik lett a Goldenblogon. Beee!

Elég strapás nap volt ez a mai is, fotózgattunk Tyborggal, pontosabban felnyaltuk az egyetem épületét, fényképezőgéppel a kezemben. Eljátszottam a gondolattal, hogy hazafelé bevágom a fényképezőgépemet a Dunába, annyira rühelltem már ezt az egészet – munka volt persze, a magasságos Lapítványnak. Szerencsére túl vagyunk rajta, immáron csak Tyborgnak kell majd szívnia vele, hehehe, kellett neki informatikusnak mennie.

Reggel szeánszom volt a Vörös Démonnal, igazi, konstruktív beszélgetés, döbbenetes hatékonysággal; kicsit olyan érzésem volt, mint egy Dél-Kínai shaolin szerzetesnek, akit egyik napról a másikra áthelyeznek egy Manhattani pr-céghez.

Tegnap megnéztük végre a Sin Cityt Csabival; ahhoz képest, hogy a premier óta magas prioritású projektként kezeltük a dolgot, kicsi sokat vártunk vele, de abszolút megérte. Pengés, gyors, stílusos, eredeti, és Balunak se volt igaza – a színészi játék is ott van.

Trychydts | | | 2005., július 19., 15:17 | | |

„Milyen tisztán ragyog – mondta a Koordinátor. De… tudod mit? A valószínűségszámításból azt következik, hogy még szebbek is vannak.”

Stanislaw Lem: Éden

Rendbe raktam méltán híres fűszerkollekciómat. Tulajdonképpen elég irritáló volt, amikor fehér borsot kerestem, de a fűszerkes dobozból mindig csak – szintén a káosz miatt bontott – fekete borsos csomagok ugráltak a kezembe. De ennek most vége, katonás sorba rendeztem mindegyik tasakot, a felirattal felfelé, egész jól lehet benne böngészgetni.

Lassan újra operációs rendszert kell majd telepítenem. Gondolom, maradok majd a Mandrake-nél, amit újabban, nyilván valamiféle zseniális kommunikációs trükk jegyében Mandrivának kell majd hívni. Nem gáz, még lehet, hogy majd fizetek is érte. Tényleg jó és tényleg használható. Amelyik program meg nem, az tré. A pine például a tréség csúcsa, nem fordul, nem érhető el normális formákban, dokumentációja pedig nincs. Régen ilyenkor a Windowst istenítettem, most benyalok egy vödör nyugtatót, és megnyugtatom magam, hogy úgyis Thunderbirdöt használok, ami a levelezőprogramok általam ismert csúcsa. És valahogy sose tartott két percnél tovább a telepítés.

Holnap Gólyanúz-szerkesztés lesz. Remélem, nem köszönt rám majd az ilyenkor szokásos agyhalott-állapot, amikor alig vagyok képes bármiféle kreativitást tanúsítani. Szerencsére tördelő leszek; ilyenkor a megengedhető legkisebb kreativitás szintje sokkal magasabb, így a vérciki teljesítményt talán kizárhatjuk.

Trychydts | | | 2005., július 16., 7:51 | | |

Azt hittem, recipiverexkluzívák csak a mesében léteznek. De nem.

Hú, jó régen nem írtam már, de iszonyat strapás napjaim voltak.

Lement a nagy éves klángyűlés, főszerkesztőnek Vizit választották, remélem, most utoljára köszöntem le erről a remek posztról.

Idén egyébként a vezetőképző koncepciójának kidolgozásában is sokkal jelentősebb része volt, így a csapatépítő játékok abszolút mellőztettek. Sajna így se sikerült mindenki kedvére tennem, Giskard pl. az arisztokratikus elkülönülést választotta, az én csoportom pedig, bár elég színvonalas csoportmunkát folytatott, kiválasztotta a legalkalmatlanabb embereket a záró prezentáció elkészítésére/előadására, így rohadt nagy égés volt az egész. A legviccesebb viszont az egészben az, hogy Gönci Balázs szerint mindez az én hibám.

Sok klános rendezvényt láttam már, de a kaja toronymagasan mindenhol itt volt a legrosszabb. Ezért aztán felgyülemlett rosszkedvemet Fecón vezettem le, akinek reggeli ébresztgetése a szórakozási lehetőségek kifogyhatatlan tárházát jelenti. Még sose láttam senkit, akinek ennyire lassan bottolna be az agya, vagy aki képes felkelés közben elaludni.

Leugrottam egy kicsit a Vörös Démon szeánszára is; az utazás maga jóval több időt vett igénybe, mint amit sikerült ténylegesen értelmes dolgokkal eltöltenem. De legalább megtudtam, hogy az új oktatási osztályvezető nem csak értelmes, de tényleg nagyon penge, ráadásul még a cikkeimet is olvassa. Apróbb hiba, hogy negatív példának hozta fel az egyiket.

Mindezek alatt sikerült sikeresen elolvasnom még egyszer a Pendragon-legendát.

Egy napig itthon is voltam, akkor elmentem Ssz-vel sörözni a Crazy Caféba. Amikor láttam, hogy van Chingtao, rögtön nagyon beindultam, de aztán kiderült, hogy ez immáron csak egy történelmi emlék az éltlapon, már nem árulnak ilyet elég régóta, és a belátható jövőben nem is fognak. Viszont ittunk nagyon finom (!) mexikói sört, citromgerezddel, aszittem, az asztal alá ájulok a boldogságtól, amikor megkóstoltam. Ssz most elég kedves és konstruktív volt, a problémáim szilánkjaiból mindig ő rakja ki a legjobb puzzle-t.

Cal szerint én nem vagyok elég metálcsávó. ebből például remekül látszik, hogy Cal még sose látott engem koncert után beszédképtelenségig rekedten hazatántorogni, bár az is lehet, hogy néhány szöges csuklópántot kellene beszereznem.

szpeti | | | 2005., július 15., 22:22 | | |

Márk, azt gondolom, hogy reklamáció és panaszlevél témában az abszolút profik közé tartozol, viszont azt kérem, hogy ha van rá mód, a visszajelzéseket, a panaszok esetleges eredményeit is közöld, tanulságos lenne. Én például írtam egyszer a BKV-nak, hogy hogy van az, hogy a hónap közepén egymás mellett unatkoznak a pénztáras mamik, a hónap közepén viszont, amikor nagyon sokan szeretnének bérletet venni, rendszerint csak egy pénztár van nyitva a kettő közül.

Mivel a BKV-nál erre szabály van (tudtommal), három munkanapon belül megjött a válasz: az utasok megvehetnék a következő havi bérletüket korábban is, nem lenne muszáj megvárniuk a negyedikét, ötödikét. Bevallom, erre már nem írtam vissza nekik, csak magamban morgolódtam, de most itt is kifejtem: egy ún. szolgáltató (haha) vállalat esetében nem a vevőknek kellene alkalmazkodniuk a BKV-hoz, hanem nekik az utasok igényeihez – egy normális üzlet menetében az a legkevesebb, hogy a pénztárak nyitvatartását a vevők igényeihez igazítják.

kígyózó sor az egy szem nyitvatartó pénztár előtt

Trychydts | | | 2005., július 08., 12:20 | | |

I do what I must, when I must. Know this well.

Solaufein

Na, az a százmilliós tábor, aki kifejezetten azért olvasta Isoldét, mert én belinkeltem, most szontyologhat, mert most kilinkelem az állandó linkek közül. A véresszájú, elborult, szűklátókörű, unintelligens rasszizmus (sorry, a tagboardját nem tudom linkelni) még csak hagyján, de még az Amerikai isteneket is lespoilerezte nekem, és az aerobicról szóló részek is túllépték a számomra elfogadható maximumot. Az utóbbi időben kezdenek rajtam elhatalmasodni a bosszúálló hajlamok, szörnyű. Én mindenesetre nem érzem rosszul magam.

Ma megyek Nagyvisnyóra. Mint már említettem, kocsival. Rajtam van a Reisefever elég rendesen, de ha magam mögött hagytam Egert, akkor már lehet, hogy még egy szalámis szenvicsre is rá merek majd gyújtani.

Trychydts | | | 2005., július 07., 7:24 | | |

Gyűlölöm a tudományfilozófiát, még akkor is, ha más tanulja.

Tegnap volt nálam Cal, sakkoztunk, citromos csirkét ettünk, rablórömiztünk meg pókereztünk. Életemben először játszottam élesben pókert, eléggé stresszes volt, de nagyon jó. Főleg az a két-három alkalom tetszett, amikor még osztás előtt kitaláltam, hogy fogom behúzni Calt az erdőbe, és sikerült. Ettől függetlenül 140 forintot buktam a dolgon, ami mondjuk nem is olyan rossz, ha azt nézzük, hogy max 250-et bukhattam volna.

Iszonyat melós dolog ám egy autó műszaki vizsgáztatása, ha az autó tulajdonosa külföldön van. Meghatalmazás, összetört háromszög, lejárt elsősegélyláda, ablaktörlő, szerviz, ángyomtyúkja… és amikor felderengett a remény, hogy egy szerelő simán és nyugodtan levizsgáztatná, akkor kiderült, hogy a simaság és nyugodtság záloga a hatósági vizsgadíj két és félszerese. Goan.

Viszont, ha minden okés, akkor pénteken mehetek kocsival Nagyvisnyóra a klángyűlésre.

Trychydts | | | 2005., július 02., 7:37 | | |

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Miután sikerült egy egész jó címben megállapodnunk Kedves Vizeli Andrással, tegnap a spirálozás okozta eufóriámban a kényszerkompromisszum munkacímmel töltöttem fel Arwen képeit Lécci mindenki nézze meg még egyszer és felejtse el a hülyeségemet! Kösz…

Hermione | | | 2005., július 01., 23:47 | | |

VIRTUÁLIS TEVÉK ETETÉSE????? Ha belegondolok, hogy milyen megjegyzéseket kellet zsebretennem egy-egy Barátok közt-be való belepillantásaim alkalmával! No jó, még szerencse, hogy ÉN aztán tényleg nem ez alapján próbálom megítélni az IQ-t és képes vagyok laza játékként, ártatlan szóralozásként felfogni az ilyesmit. Azt hiszem én sem venném a lelekemre, ha valamelyik barátom bizalommal rámbízná a virtuálisan létező igazából szretett tevéjét én meg eltenném szegényt láb alól. Elsüllyednék szégyeneben, hogy még egy teve etetése sem megy nekem. Tegnap vettem egy növényt lakásom visszavonhatatlanul otthonosabbá és meghittebbé tétele érdekében. Aztán egy véletlen szegény növény fejreállt ésfolytán kisett a cserépből. Meglepetve tapasztaltam, hogy nincs is gyökere. Rögtön azt gondoltam, hogy botrány, hogy milyen hiányos a boltban a tájékoztatás, mert nem a giccsosztályon, hanem a virágosztályon rakták ki szegényt. A blokkal felszerelkezve ma megtámadtam a boltot, hogy esetleg…, ha lennének olyan kedvesek… meg én akár le is vásárolom az összeget, de irtózom a művirágtól, és amúgy sem volt kielégítő a tájékoztatás. Már majdnem sorra kerültem a néninél, amikor megláttam a növényem testvérét egy felirattal, hogy „Igazi vagyok, nincs gyökerem, a leveleimen kereszül tartom magam életben”. Életemben először örültem, hogy sorba kellet állnom. Micsoda lebőgés lett volna, ha előadom magam a művirág útálatommal. Amúgy kommnetárnak a projekthez, hogy nagyon jó lett. Nekem a szövekegek is nagyon tetszenek. Szóval, érdemes volt vele sokat dolgozni.

Trychydts | | | 2005., július 01., 16:03 | | |

Én is csatlakoztam a tamagocsi-kultúrához: gazdájuk távollétében két tevére kell vigyáznom. Szinte szégyellem bevallani, hogy abszolút sajátomnak tekintem a feladatot.

Nem olyan régen már írtam arról, milyen fantasztikus érzés lezárni egy projektet. Most megint sikerült célba érni, ezúttal Kedves Vizeli Andrással közösen, a végeredményt a kis kíváncsiak a http://gabycha.ini.hu címen tekinthetik meg. Vért izzadtunk vele, de a véleményeket természetesen várjuk; egy bizonyos időhatárig még figyelembe is tudjuk őket venni.

Ma egész nap bent güriztem a főhadiszálláson, csináljuk a kiadványt a klán vezetőképzőjére. Ez az első alkalom, hogy a fizikai megvalósulásban is tevékeny szerepet kell játszanom, de azért egész buli.

Tegnap megint söröztem, úgylátszik, elérkeztem második felnőttkoromba. Vizi és Jo és átsuhantak a színen, de alavetően Matyi és Arwen vettek részt a projektben; az oroszlánrészét az alkoholfogyasztásnak magukra is vállalták. A második sörnél éreztem, hogy annyira azért még nem vagyok felnőtt, ezért visszahúzódtam egy Coca Cola Light fedezékébe. A Kockában voltunk, immáron én is túl vagyok a legendás Kockás sörözések közül kettőnk. A mögöttünk levő asztalon a Dravetzky Kata Fan Club tagjai adták át egymásnak a helyet; teljesen különböző emberek beszélgettek, de csak róla.

Utána vettem magamnak aksitöltőt, mert a régi bekrepált, és az új gépemnek négy ceruzaelem kell. Imádom amúgy nagyon, hat kategóriával jobb, mint az előzőt, pedig már abba is szerelmes voltam. Kicsit még a Media Marktban is rajtam volt a délutáni beszélgetés utóhatása, legszívesebben a Grinzingibe mentem volna, benyomni pár melexendvicset meg egy liter vörösbort, de aztán hazamentem és szódáztam.

| | |