Édesanyám elment Washingtonba. Ennek a legközvetlenebb eredménye egy háromoldalas panaszlevél a Lufthansa részére.

Hosszú idő után visszatértem a főhadiszállásra. Pár napig még főszerkesztő vagyok, utána most már minden bizonnyal Kedves Vizeli András fog szívni helyettem is. Hogy velem mi lesz, az az elkövetkezendő hetekben derül ki, munkaklehetőség most van többféle is, de persze lehet, hogy az egészből nem lesz psemmi.

Tegnap folytattam egy hosszas, sok hivatalos, félhivatalos és abszolút személyes kérdést felölelő beszélgetést Arwennel, két sör és az új fényképezőgépem társaságában. Két sörrel a fejemben már el mertem neki mondani a fotóötleteimet; két sörrel a fejében már nem mondott nemet. Mindenesetre nagyon jól esett ez a beszélgetés most nekem, kábé egy éve, hogy akkorát rúgtunk egymásba záró-alakulón, hogy a Holdig szálltunk mindketten; viccesen melankolikus volt ebbe most belegondolni.

Ja, és még szemétláda is voltam, de a nevelőtisztem feloldozott. Más nem történt.