„Szevasz Márk! Ha tehetséget érzel magadban,és a környezeted is inspirál,akkor kéretik rendesen odafigyelni a képek létrehozásánál! Legyen nálad a géped mindenhol,mert ha hiányzik a szenvedély,akkor a fotóid is olyanok lesznek,amilyenek most. A „sziluettes” fotóid – legyünk őszinték- nem jók,mert nem elég valakit ellenfényben lefotózni ahhoz,hogy maradandót alkoss! Legyél eredeti,és keress olyan témát,nézőpontot,helyszínt,amitől elindul benned valami megmagyarázhatatlan érzés,és csak akkor exponálj,ha már rend uralkodik a képeden! Most mennem kell… Szia!”

Aki még egyszer az életben arrogánsnak, beképzeltnek vagy lekezelőnek mer nevezni, annak letolok a torkán egy Hama Star fotóállványt. A fenti levél egyébként csak egy darabkája annak a konfilktussorozatnak, amiben belenonyolódtam fotózás-ügyben. Kicsit fel lehetek piszkálva; vannak ilyen időszakok az életemben, amikor csak úgy vonzom a konfliktust. Ez a paternalista jóember, aki még az írásjelek helyesírását se sajátította el az általános iskolában, csak a jéghegy csúcsa. Olyan nagyon azért nem élvezem.

A Vörös Démon (© Cal) adott nekem egy ajánlatot, amit nem tudtam visszautasítani, a Szőke Démon meg kitörölte velem a… szóval elég változatos napom volt pénteken.

Mindeközben csökönyös szívóssággal próbálom magamba tuszkolni a Hatos anyagát, a holtponton így talán már túl vagyok. Ezen kívül még mindenféle klános ügy is, aminek a végére kellene járnom.

Hogy rosszkedvem teljes legyen: rájöttem, hogy zsenge gyermekkorom óta nem találtam ki olyan történetet, amiben szerepel bölény. Ez baj.