Ha olyan lesz a szülinapi bulim, mint ahogy megálmodtam, akkor előre is elnézést mindenkitől.

Hú, kicsit megint lazítottam, pedig egy rakás mesélnivalóm van

Csütörtökön megnéztük a Lain végét is, aztán Vizi repülőrajttal elhúzott. Én még ottmaradtam egy kicsit Balázst szórakoztatni, aztán, némi szöszmörgés után elugrottunk Callal a Prágába, betolni két liter meggylevet.

Amúgy a Lain egy elég szar film, hosszú is, erőltetett is, meg úgy általában vacak az egész – a meggylevezés Callal felviszi egy bágyadt közepesre, úgyhogy, ha valaki mégis rászánja magát, ezt is vegye hozzá. Cal ötletét egy kicsit továbbgondolva már csak hosszú és vontatott. A Haibane viszont továbbra is csodálatos, és ezt, mint nemrég megtudtam, immáron édesanyám is tanusíthatja. Ye.

Elég rendszerese járok könyvtárba, ugyanis most két olyan vizsgám lesz, amelyikből nem csak át kell mennem, hanem a szigorlaton és az államvizsgán is ezeket fogják kérdezni, úgyhogy kivételesen jegyzeteket is készítek, nem csak a fejemben rögzült gondolatmenetekre fogok támaszkodni. Weird.

Tegnap, a könyvtárból hazaérve főztem is: a nyár első lechow-ját, mert ez még nem volt az idén, ezt ebérde, illetve húslevest, de ezt csak betettem a hűtőbe. Eddig a húsleves afféle önkifejezési forma volt a számomra, most megpróbáltam egy kicsit klasszikusabb feelinget elérni, részben a staubolás elszabotálásával, részben a fűszerek visszafogásával. Sikerült, szép, tiszta, sárga leves lett, nagyon visszafogott és kellemes ízharmóniával.

blazing Sun
no one breaks the silence
of the street