Ezt a bejegyzést algi radioblogjára írom. Harmadikra találtam egy egész jó számot.

Egyszerűen bele fogok őrülni a Haibane-elvonásba, ha nem hozom haza nagyon sürgősen. Még jó, hogy mplayerem már van itthon, így azzal nem kell majd szenvednem. Ma veszek írható CD-ket, és megpróbálom felírogatni őket magamnak. Sose gondoltam volna, hogy rajzfilmben létezhet ennyire jó; ilyen mindent átsütő katarzist nem sokszor éltem még át – eddig azt hittem, hogy hogy ehhez kellenek az eleven színészek, de ezek szerint elég csak jól rajzolni. Mint amikor Deckard és Rachel előtt bevágódik a liftajtó, amikor elhnagzottak a Kill Billek slusszpoénjai, amikor Neo lerakta a telefont a Mátrix végén, ugyanúgy érzem most magam. Másfél óra zokokás nem mossa így át az embert.