Minden bolond tud igazat mondani, de csak az igazán értelmes emberek tudnak jól hazudni.

Samuel Butler

Elég korán volt ma a reggel, aztán ugorhattam ki Lágymányosra háttérbeszélgetést-készíteni. Gyalázatosan sikerült; ezt onnan tudom, hogy amikor visszahallgattam a magnót, több momentum is az abszolút meglepetés erejével ért, pedig a kérdéseket állítólag én tettem fel, és állítólag én kaptam a válaszokat. Mindegy, megvolt.

Utána a Vörös Démonnal (© Cal és rohadtul meglepődnék, ha nem ugyanarról a személyről beszélnénk) volt egy szeánszom, égtem, mint a Reichstag, és nem is igazán tudta mit kezdeni a helyzettel. Tulajdonképpen mindenben igaza volt, amit a maga politikusi modorában a fejemhez vágott, és még csak nem is tudtam mivel védekezni.

Nalyo késett pár órát, na de nem a pontosságáért szeretjük, nem igaz? Mindenesetre pizzahegyekkel és félgallonos whiskyüvegekkel állított be, úgyhogy legalábbis enyhült bennem a szemrehányó kedv. Új fiunk is van, egyelőre elég jól bírja a stapát, bár szerintem az „enyhe” kiképzőmodult futtattam le rajta.

Újabban egyre többször jön rám úgy éjfél körül valami megmagyarázhatatlan alvásvágy. De nem is ez az érdekes, régen is meg kellett birkóznom ilyesmivel, de régen erre a válaszom egy négyszemélyes kávé volt sok tejszínnel és cukorral; mostanában egyszerűen csak fellövöm a pizsut. Rettenetesn örexem.