Trychydts | | | 2005., március 10., 7:33 | | |

– Egy májasat.

– Máj? Máj? Máj? Máj? Mi az, hogy máj?

– Máj.

– Milyen máj? Máj? Máj?

– Hát máj. Nehogy már nem tudod!

– Na ne hülyéskedj! Máj? Milyen máj?

– Mittudomén, csirkemáj.

– Ja, az nekem a kedvencem. Akkor én is kérek.

Asszem, most már elkerülhetetlen, hogy én is írjak a saját blogomba. Igazából nem is tudom, mikor kellett utoljára ennyi cikket és egyéb dolgot írnom; valahányszor billentyűzet elé ültem, mindig rámjött a rángógörcs.

Visszafelé haladva: tegnap én is részese lehettem Viziék Két pisztolybeli sörözésének. Úgy érzeztem, az alkalom engem is kötelez, így én is sört ittam, pedig utálom; annyira most se élveztem. Mármint a sört, mert maga a dumálgatás klassz volt. Aztán azt is megtudtam, hogy Arwen nem általános alelnök többé. Neki – állítólag – az egyik szeme sírt, a másik nevetett; ha engem is beleszámolunk (végül is enyém ez a blog), akkor már háromra emelkedett a nevető szemek száma.

Tegnap amúgy ebédelni is voltam ezzel a két úriemberrel. Egy csillagász manócska mellett találtunk helyet, aki olyan laza természetességgel kapcsolódott be a társaságba, hogy esküszöm, azt hittem, legalább látásból ismerik. Vicceket mesélt meg minden. Én meg tükörtojást ettem krumlival és műanyag evőeszközzel.

Voltam Gáborkáéknál is, és oltári nagy sikert arattam Zso és Lil körében. Most mesélhetnék mindenféle aranyos sztorikat, de úgy érzem, hogy egy magamfajta komoly fiatalemberhez nem illenek az ilyen részletek. Ugyanakkor meg kell vallanom, piszkosul jól esett, hogy nem édesanyám volt az első számú sztár.

Hétvégén Vacskamati volt a tördelő. Már vártam, hogy mikor szólal meg a türelmes hangján, hogy elkezdje magyarázni, hogy miért ésszerűtlen a modulhálós szerkezet, amikor megszólalt a türelmes hangján és elkezdte magyarázni, hogy miért ésszerűtlen a modulhálós szerkezet. Leintettem.

Nalyo azzal hencegett, hogy ő az 1/15-öt is megtartja. Kiröhögtem, aztán, amikor láttam, hogy én is megtartom a fakezemmel, akkor megállapodtunk abban, hogy valószínűleg a digitálig gépek képalkotása lehet ilyen cseles. Hogy milyen lehetnek a képek nagyban, azt nem tudom, mert a barbár médiacsoport letörölte őket.

Ja, Hunyady professzort is sikerült levadászni, interjú is van vele, meg fotó is, és sikerült szembefutnom a világmindenség legbunkóbb titkárnőjével. De komolyan. Én nem valami kis hallgató vagyok, hanem egy újságíró; az még csak oké, hogy a folysón kell várakoznom, amikor az előtér előterében van ezer szék, de hogy még fejhangon rikácsolva ki is oktat, az már tényleg a pofátlanság teteje. Mindegy, túléltem.

Ezen kívül volt még három interjuh a dékánjelölt urakkal: mindenkinek megírtam, hogy max fél óra, ez egyik tizenegy, a másik huszonkét perc, a harmadik két és egy negyed órás lett (kábé). Az utóbbi természetesen Inzelt tanár úr volt, a középső pedig a leendő dékán. Mármint szerintem.

Lehet, hogy szerintetek a rendkívüli kari tanácsról és a dékáni fórumról is kellene írnom, de ez esetben sajnos, nem tudok kielégítő eredményeket produkálni.

Még arról kellene írnom, hogy milyen hatása van a szövetséges klán iránti túlzott elkötelezettségnek az emberi agyra, de szerintem ehhez még nem vagyok elég higgadt.