Trychydts | | | 2005., február 27., 20:44 | | |

Nem tudom, ki volt az a vadbarom, aki a hétfő reggel nyolcas lapindítót kitalálta, de most tuti meg tudnám fojtani egy kanál vízben.

Mielőtt édesanyám lelécelne Ámerikába, szervezett nekem meg a Kölöknek egy búcsúhétvégét a Balchin. Így ezt az időt számítógéptől és internettől elválasztva tölthettem, ami meglepően jól esett. Végre egy kis kikapcsolódás, és nem a sávszélességtől függ a boldogságom. Na meg Cal volt olyan kedves, hogy átvállalja a vezetőszerkesztést helyettem, a Mester meg a tördelést, Vizi meg ott volt olvasószerkeszteni. Egész klassz lapot dobtak össze a távollétemben.

Visszatérve a nyaralásra, teljesen frankó volt. Szállodában lakni klassz dolog: büféreggeli és büfévacsora, némi séta a Balaton mellett, sok-sok kondizás, úszás, meg némi szauna. Ezen kívül egy fantasztikusan izgalmas kanasztaparti édesanyámmal, amit hajszál híján ugyan, de elvesztettem. Pedig nem egy Napóleon, ha kártyát vesz a kezébe. Talátunk egy elég fahéj kávézót is, ahol kétszer is dáridóztunk egy hatalmasat, meg volt egy fergeteges bevásárlás a Profiban, ahol a Kölöknek módjában állt feltölteni az előrecsomagolt ischler készleteit. Én is beledézsmáltam.

Itt mesélném el, hogy a Kölök velem ellentétben valódi függő: hatvan percnél nem nagyon bír ki többet mobiltelefonálás nélkül, és a vadiúj laptopját is nyomogatta eleget. Mondjuk, ha új laptopom lenne, persze én is vinném magammal, de talán nem lennék egyből hardcore Fekete Macska Fan.

A szálloda egyébként ugyanaz volt, ahol zsenge ifjúkoromban is eltöltöttem már pár nyarat, és ha jól tudom, Hermione is megfordult már ott régebben; egyszóval a karmám elég szorosan kapcsolódik ehhez a helyhez. Örömmel vettem, hogy a szobámat felújították, és mivel némi ismeretség révén kerültünk ide, a szobánkban egy kis üdvözlőkosár fogadott, némi sütivel meg jó sok gyünölccsel.

Be kell vallanom azt is, hogy szombaton Kölök és édesanyám társaságában megnéztem a Megasztárt; sőt, ha már a sokkoló erejű vallomásoknál tartunk, asszem, azt is bevallom, hogy összességében véve még tetszett is. A kiesőkörbe azok kerültek be, akikről ezt nem csak hogy én, de a harcore tévénéző Kölök se gondolta volna; szóval lehet, hogy ilyen szempontból ez egy különleges adás is volt.

Ma délután értünk haza, utána még elmentünk Zsohoz és Lilhez is; büszkén jelenthetem ki, hogy Lilnek sikerült egy új szót megtanítanom: a nevemet kis jóindulattal már ki is tudja ejteni (Máááh.) Ilyenkor valahogy ismét fiatalnak érzem magam.