” Kislány, hová tünt a blogod?!”

Először is ezer bocs a „pincsitől”, ezek szerint Te is csak tervbe vetted. No111.
A harakirit köszönjétek kedves Palkó Tamásnak, illetve minden evilági haveromnak, akik végül oly „kedvesek” voltak, hogy elindítottak azon az úton, mely végül ebbe a végzetes cselekedetbe hajszolt. Bár ha azt vesszük,úgye, a blog egy publikus mű, tehát nem is kéne berágnom az olvasótábor miatt…Nem kell sokáig sírni értem, mert úgyis győzni fog a publikálási vágy, ha máshol nem is-hát átköltözök ide(már ha kedves Házigazdánk ezt elviseli…)

Azért rossz érzés, hogy egyetlen gombnyomással kinyírtam majd’ egy évnyi rinyálást, kritikát, miegyebet, de így legalább megkímélem magam attól, hogy Korinna némely félreértelmezett mondatom után jól behisztizze magát, illetve jól leordítsa a hajamat. Vagy hogy nem létező szerelmi életemen csámcsogjon a Köz. Vagy, hogy Vizi megkérdezze, hogy tulajdonképpen mi is a bajom a Családdal. Vagy, hogy az „illetéktelenek” tiltakozásukat fejezzék ki a fedőnevük miatt. Lehet, hogy ha Balu belinkel, akkor még maradtam volna egy ideig, de mivel nem tette… Ez is a Te hibád! :)

Utolsó szó jogán: még nem bántam meg a döntést, biztos jobb lesz így mindenkinek…