Képzeljük el, hogy a cipőnk minden csütörtökön, amikor a szokásos módon bekötjük, felrobban. A számítógépekkel lényegében ugyanez történik, mégse panaszkodik senki.

Jef Raskin

Tegnap rekord számú fotót készítettem a klángyűlésen; ott volt M. mester is, ő meg a klán gépét nyúzta, ha éppen hagytam. Kölcsönadtam neki egy kicsit az én gépemet is, hogy lássam, ő mit hoz ki belőle; elég jókat, de a gép sajnos „frusztrálta”, így nem volt hosszú életű az együttműködés.

Este még nem tudom, hanyadszorra de végigvittem a Baldur’s Gate-et; a hőseim többsége igen keserű véget ért utóéletében – főleg Edwint, a gonosz varázslót sajnáltam, sokkal többet vártam tőle. Azt azért nagyon megnyugtató volt olvasni, hogy férjecskémmel, Anomen Delrynnel példaértékű életet éltünk a játék cselekménye után is.

A fotózás Morwennel ugyancsak klassz lett, bár volt néhány kép, ahol sikerült ugyancsak elszúrnom az élességet, de ezúttal a választott film és a környezet is teljesen ideális volt. Az állvány is frankón bevált, iszonyú nagy biztonságot adott komponáláskor, nagyon élveztem. Morwen aztán időközben harakirizett, bár szerintem egyszerűen csak máshol fog tovább blogot írni, és jobban vigyáz majd rá, hogy ne bámulják mindenféle illetéktelenek, vagyis az ismerősei.

A Gyűrűk Urát is sikerült újraolvasnom, idén magyarul; nem rossz azért egy se, azt az bizonyos gigantikus félrefordítást nem számítva Göncz Árpád igazán jó munkát végzett. És ismét megerősödött bennem a nézet, hogy a film sehol, de sehol nincs a regényhez képest.