„- Nem láttad Balut?

– De igen, ott fekszik a pult alatt a barátnőjével.”

Tegnap elmentem életem második matekos (és egyben TTK-s) bulijára. Megvágtak kétszáz forintra, még tiszta szerencse, hogy nem én írom a tudósítást a rendezvényről, így ezért az inzultusért most nem tudom kiélni alantas, kicsinyes bosszúvágyamat. Némi késéssel értünk oda, de sajna még csak akkor ért véget a vetélkledő, így Klárival és Andrással kiültünk melegíteni a McDonaldsba. Másfél két óra agymosás után aztán tényleg belevetettük magunkat a buliba. Akkor már elég jól beindult, ami TTK-s terminológiával azt jelenti, hogy a seggrészeg emberek száma elérte azt a kritikus mértéket, hogy jó legyen a hangulat. A mosdóban összefutottam egy fiatalemberrel, csak harmadik próbálkozásra találta meg a helyes utat a két ajtófélfa között.

Éjféltájban Callal is összefutottam, aki egy – állítólag – alkoholmentes sörbe kapaszkodott éppen. Talán túlzás lenne azt állítanom, hogy teljesen természetesen tudtam viselkedni, de a második pohár Bedeco után már én is sokkal barátságosabb fényben láttam a világot. Úgy fél kettő tájban léptem le, az éjjeli levegőben tisztán kivehető füstcsíkot húzva magam után, ahogy a ruhámból elkezdett kioldódni a cigarettafüst.

Ha bulizni akartok, csak matekosokkal tegyétek. Én legalábbis sose megyek máshova.