Sikerült elérnem abba a stádiumba, amikor piszkálják az embert, ha nem ír blogot.

Erőt veszek magamon. Végül is, elvben szeretek blogot írni.

Életem újabb kedves mozzanata egy főszerkesztői pendrive, amely folyton a nyakamban lóg, és ami elég könnyeddé teszi a munkát mindenféle számítógépeken. Persze javarészt abszolút magáncélokat tartalmazó adatokat tartalmazok rajta, de hát nehogy már 512 megabájt munkám legyen…

Ismét járnom kell klángyűlésre, oda a könnyed megkönnyebbülés, amit kedd esténként éreztem eddig. Azért nem olyan húzós a dolog, mint amikor titkár voltam, bármikor kérhetem kimentésemet, meg dobbanthatok, ha a dolgok kezdenek nagyon eldurvulni, de azért ez egy olyan árnyoldala az életnek, amivel meg kell tanulnom együtt élni.

Balu kölcsönadta nekem az új Galaktikát, hááát, nem egy olyan nagy szám, mint számítottam rá, elég sok az észvillogtatás benne (ami nem is lenne olyan nagy gáz, ha lenne mit villogtatni), Asimovnak pedig a valaha olvasott lexarabb írását tették be, pedig azért olvastam már tőle egyet s mást.

Morwen kedden rámpirított, hogy nem haladok a közös projektünkkel. Kicsit tényleg magával ragadott a főszerkesztővé való metamorfózisom, de ma éjjel eléggé belehúztam. Húsz kép kész van, a designnal kapcsolatban kell még megoldanom egy két apróságot, aztán már csak Morwennek kell jóváhagynia, hogy láthassátok.

A napokban egyébként megmutattam Hermionénak is, jó nagyot fanyalgott, hogy nem elég izgalmas. Nem tudom, mire számított, elvégre ez azért nem az FHM. Ilyenkor az ember hajlamos lenne azt gondolni Hermionéról, hogy maga a megtestesült merészség és bevállalás. Haha.