Biztos mindenkinek – aki valaha is belemártotta piciny tudatát a szuperhősök kalandjaiba – vannak olyan pillanatai, amikor azt gondolja, ő az erősebb és nem a kamion. Jelentem ezen az állapoton túlestem, hála a hétvége történéseinek! (Persze senki se higyje, hogy a fizikai részről szólt a dolog, inkább a lelki szilárdság ami megméretetett.)
Az adrenalintól csöpögő fogú démon halvány viszfénye is elegendő volt, hogy szűkölő kutyakánt húzzam meg magam az asztalom mellett és visszagörnyedjek az általam hibátlannak ítélt cikk fölé, amiben végül sikerült is találnom egy vesszőhibát. Végül nyomorúságos (átok rátok szobatársok!) lakhelyemre visszetérve semmi másra nem maradt erőm, csak bekucorodtam az ágyacskámba, megnéztem félálomban három X-aktát, és rémálmodtam.

Egyetlen vigasz, hogy mindeközben ráébredtem létezik valódi szuperhős is a környéken, kinek a lelke nem törik meg semmilyen tombolásban. Salute Capt. Balu!
(Megjegyzésképpen: olvassátok el Morwen lelkének piciny áradását is!)