„Az elhivatottság azt diktálja, hogy az igazságot még a barátainknál is jobban tiszteljük.

Arisztotelész

Reggel találkozóm volt egy sírnivalóan profi egyetemi oktatóval. Komolyan mondom, egy hajszál választott el attól, hogy könnyezzek a meghatottságtól; olyan laza természetességgel nyújtotta azt a megnyugtató profizmust, amire nekem tulajdonképpen mindig is szükségem lenne, hogy szinte el sem akartam hinni. Ilyenkor egy kicsit mindig visszatér a hitem az ELTE-be.

A délelőtt nagy részében Morwennel hülyéskedtünk, aztán elmentünk egy Burger Kingbe táplálkozni. Az első nőnemű lény, aki csak egy fél tasak hasábburgonyával marad le mögöttem a tápálálkozásban – általában mire elkezdik bontogatni a hamburgert, én már a kólám utolsó maradványait szippantom fel. Utána vett egy Cosmopolitant – én pedig nem bírtam megállni, és amolyan kontrázásként még a délután folyamán vettem egy FHM-et. Szóval mindketten adtunk a nemi identitásunknak. (Egy nagy pofont.)

Mindezek után egy minikonferencia Arwennel, majd húzás tudósítgatni. A nagy tudósítgatás eredményeképpen leszakad a derekam, és tök fáradt vagyok. De beszélgettem Zsófival.

Imádom amúgy, ha olyan munkám van, ahol e-maileket kell írni. Szerintem ’96 óta nem tudtam megszokni ennek a dolognak a romantikáját, pedig elég sok bit lefolyt már a Dunán azóta, hogy internetes ismereteim kimerültek a telnet ludens parancs begépelésében.