Trychydts | | | 2004., szeptember 27., 13:05 | | |

Kénytelen voltam rádöbbeni, hogy egyes vandál elemek, úgy tűnik, nincsenek tisztában a gin-to-nee es a gintonic közötti nüansznyi különbségekkel. Az ő okulásukra álljon itt egy rövidke idézet egy igazán autentikus szerző tollából:

„Különös tény, amelynek senki sem tudja a valódi jelentőségét, de a Galaxis ismert világainak mindegy 85 százalékában – primitívekben és hiperfejlettekben egyaránt – létezik egy italféle, amelyet dzsyenneis tonnyknak, dzsínan toniksznak, gin-N-N-T’N-ixnak vagy dzsinand-o-niksznak hívnak vagy ugyanannak a fonetikus alaptémának ezernyi más variációjaként említenek. Az ital maga nem azonos [kiemelés tőlem – Trychydts] a különböző helyeken, hanem a sivolviai „csinanto/mingsz”-től, amelyik közönséges csapvizet jelent, a szobahőmérsékletnél valamivel melegebben szervírozva, egészen a gagrakai cines-Tóni-xig változik, amely pillanatok alatt végez egy ökörrel. A hasonló hangzáson kívül az egyetlen közös vonásuk ezeknek, hogy valamennyit még azelőtt találták fel és nevezték el, hogy az illető világok kapcsolatba léptek volna bármely más világgal.”

Douglas Adams: Vendéglő a világ végén.
Gabo Kiadó, 199?, p. 165

A gin-to-neet a Circinus Béta körül keringő űrállomáson szerettem meg, amikor egy interstelláris újságíró-találkozón vettem részt. El nem tudom képzelni, hogy az Aloe Caféban ne lehetett volna kapni; én legalábbis kifejezetten ezt kértem a pincértől, aki szemrebbenés nélkül rakta le elém a poharat.