Elkerített Város

Turistáskodásból most nem a lightosabb irányt vettük, a harmadik birodalom után a következő lépés a berlini fal feldolgozása volt. Nyomasztónak egészen nyomasztó, viszony lenyűgözött, a németek mennyire komolyan veszik a múlttal való szembenézést is. A múzeumok nem egyszer dokumentációs központok is, ahol az adatok mindenki számára hozzáférhetőek. Óriási a hangsúly a személyes történeteken, ami valóban kézzelfoghatóvá és emberi léptékűvé teszi a történelmet — amelynek természetesen a nagy léptékű feldolgozása sem marad el.

2018_05 Berlin Ilford 50_0023

2018_05 Berlin Ilford 50_0022

2018_05 Berlin Lomography Lady Gray 400_0025

2018_05 Berlin Lomography Lady Gray 400_0024

A város elképesztően sokszínű — mindenféle értelemben. Az egyes kerületek nagyon különböznek egymástól — mi egy eléggé alternatív negyedben laktunk, régies házak, rengeteg zöldfelület, csatornák, amin kajakozni is lehet — és mindenhol fura arcok, second hand vásárolt ruhákban, raszta hajjal, régi városi biciklikkel. De van sokkal NDK-sabb/lakótelepesebb városrész, illetve vannak teljesen modern, áramvonalas és/vagy elegáns helyek is. Az emberek is ugyanilyen sokfélék, rengeteg a fejkendős nő, az ázsiai, az afrikai-német, de az ember mindig ugyanarra a felismerésre jut: itt mindenki elfér.

2018_05 Berlin Ilford 50_0009

2018_05 Berlin Ilford 50_0005

2018_05 Berlin Ilford 50_0004

2018_05 Berlin Ilford 50_0018

2018_05 Berlin Lomography Lady Gray 400_0026

2018_05 Berlin Lomography Lady Gray 400_0019

2018_05 Berlin Lomography Lady Gray 400_0033

2018_05 Berlin Lomography Lady Gray 400_0013

2018_05 Berlin Lomography Lady Gray 400_0022

2018_05 Berlin Ilford 50_0053

2018_05 Berlin Kodak 3200_0030

Imádtam a lakást, ahol laktunk, igen stílszerűen valószínűleg egy dél-amerikai származású (szerintünk) designer lány lakik itt, csak a nyaralása idejére adja ki Airbnb-be. Nagy belmagasság, nagy alapterület, rengeteg üres fafelület — nagyon megnyugtatóan nézett ki, de abban azért megállapodtunk, hogy mi aligha lennénk erre képesek. A részemről könyvespolcok árasztanának el minden lehetséges falnégyzetmétert, imádunk képeket akasztgatni a falra, a feleségem meg a saját részéről a ruháinak foglalná a helyet. Kellene továbbá hely egy asztalnak, ahol vendégeket tudnunk fogadni — ugyanezen oknál fogva a nappaliba is több bútorra lenne szükségünk.

2018_05 Berlin Kodak 3200_0031

2018_05 Berlin Kodak 3200_0019

2018_05 Berlin Kodak 3200_0009

2018_05 Berlin Lomography Lady Gray 400_0005

Kellemes meglepetésként kétszer is összefutottunk egy amerikai baráttal, Leah-val.

Nicoline azt ígérte nekem, hogy jó lesz a street food és tényleg jó volt. Többnyire. Volt egy hotdogozó, ahová kifejezetten külső utasításra ültünk be, őszintén szólva ez fancybb volt, mint finom, és volt egy reggeliző, ahol csak én voltam elájulva a reggelitől. Nem meglepő: én török paprikás rántottát ettem, a feleségem meg croissant, lekvárt meg vajat. Naná, hogy az enyém lett különlegesebb.

Bristol után Berlin lesz az a város, amelyik komolyan hiányozni fog.

Nemrég vettem a egy instant hátlapot a Dianámhoz. Ha utazunk Nicoline-nal, mindig írunk — kézzel — kis útinaplókat. Mindig tervezek bele fotókat illeszteni, de mire az elkattintott képekből ragasztható kép lesz, hát az egy örökkévalóság. Az instant hátlappal meg ugye instant képeket tudok csinálni — olyan, mint a Polaroid, de elvben sokkal tartósabb.

Egy ideje már próbálgatom, de azért nem olyan magától értetődő, hogyan tud a legjobban érvényesülni. Egyrészt sokkal érzékenyebb az alul- és túlexponálásra, mint a negatív, de ez végül is nem olyan nagy meglepetés. Másrészt — és ebbe nem gondoltam bele, pedig elég magától értetődő — nem támogatja a vágást sem; az embernek kezében van egy kis papírkeret, abban egy kép — és hát az a jó, ha az egész keretet kitölti valami érdekes. Ha ez mondjuk Nicoline, Fiatalék vagy Zéta feje, akkor a probléma megoldódik magától. Utazás közben ennél sokkal óvatosabban kell témát választani.

Lassan-lassan azért kezdek ráérezni: a kis témákat szereti a legjobban, az apróságokat, amelyekhez közel kell menni. Jó volt ez a kis ujjgyakorlat Forliban, mert most indulunk Berlinbe — itt végre élesben is odatehetem magam, és remélhetőleg egészen fogyasztható fotókat fogok kattingatni a Karácsonyra kapott, Moleskine vázlatfüzetbe.

20180421_142949

Forli with Diana Instant_0004

Forli with Diana Instant_0006

Forli with Diana Instant_0002

Forli with Diana Instant_0003

Forli with Diana Instant_0001

Forli with Diana Instant_0005

Beauty fotózás vérben fürödve

Trychydts ||| 2009., október 06., 12:45 |||
Kategóriák:

A vért, azt magamból izzadtam ki; de végre megvolt az oly régóta tervezgetett beauty-fotózás Kathyvel és Chloéval. Nem gondoltam volna, hogy ez a simának látszó, lágyfényes portréfotózás ennyire melós. Egészen kicsi változtatások végrehajtásából állt az egész, folyamatosan agyalnom kellett új koncepciókon, és ráadásul ez tényleg az a műfaj, ahová csak is maximalizmussal lehet akárhová is elérni. Mivel most először csináltam ilyet, ezért javarészt kísérletezgetésből állt az egész alkalom: picit mosolyogj, picit jobban, nyisd ki a szád, csukd be a szád, vedd le a láncod, vedd ki a fülbevalót, igazítsd meg a fülbevalód, tűzd hátra a hajad, engedj ki egy tincset, nézz balra, nézz jobbra, nézz vissza, kicsit előbbre stb. Legszívesebben már tegnap este nekiestem volna, de mg más programom is volt, főzőcskéznem is tetszett, úgyhogy csak a nyers képeket nézegettem át nagyon futtában, nekem egyelőre eléggé brutálisan jó lett az eredmény, de most tényleg nagyon kíváncsi leszek mindenféle visszajelzésre.

Fotózás után még elbeszélgettem egy kicsit a stúdiós sráccal, aki kvázi mindenben megerősítette a tanfolyammal kapcsolatos fenntartásaimat. Állítólag a későbbi csoportokban is probléma, hogy mindent ott rögtön akarnak; holott nekem, az április óta tartó rendszeres stúdiófotózgatásaim óta már végképp nyilvánvaló, hogy a modellfotózás, az olyan, hogy tényleg csak sok gyakorlással és önkritikával lehet elsajátítani.

Hogy teljessé tegyük az intellektuális élményt, kivettünk egy Columbo 5. évad DVD-t a kölcsönzőből. Vasárnap úgyis voltak nálunk Petiék, voltunk moziban aztán felugrottunk hozzánk home-made pizzát enni. Akkor került szóba, mennyire nem szeretem a 24 óra című sorozatról írt tudósításait. 30 másodperccel később viszont kiderült, hogy mi meg Columbot nézünk — ezen a ponton már én lettem lesajnálva rekordsebességgel. Holott, ha nem is tartom a filmművészet csúcsának, azt azért fenntartom, hogy ezekkel a másfél órás, régivágású epizódokkal csak sikerült létrehozni valami egyedit és a szórakoztatót.

A Kathy-féle pizza egészen jól sikerült, bár Petinek az első adaghoz valamiért lángvágóra volt szüksége. Egész fura volt nézni, mennyire nehezen boldogul a vagdosással; végül, ha jól emlékszem, inkább elrágcsálta csak úgy, vágás nélkül. Viszont tényleg fenomenálisan sikerült; Kathy pizzatésztájának van valami parasztos, rusztikus zamata, és a feltéteket is ügyesen rakosgatja, szóval az összhatás mindig nagyon impozáns. A pizzaszószt én főztem, igazi, nyers paradicsomból, szerintem bőven megérte a pluszmunkát.

Mindezek előtt, még napfelkeltekor, fotózással indítottuk a napot a tetőn. Ez is nehezebb volt, mint gondoltam volna, a Napot nem lehet sem arrébb húzni, sem feljebb vagy lejjebb csavarni, úgyhogy a helyezkedéssel kellett kreatívkodni, de végül sikerült itt is egészen jó eredményeket elérni — ezeket már csak fel kell tennem.

Tudjátok, mire jöttem még rá? Október hajnalban hideg van.

Modellfotózás

Chloe ||| 2009., június 21., 10:07 |||
Kategóriák:

Hát igen, pedig a modell arca már egész visszanyerte eredeti emberi formáját. Nincs megdagadva, és már csak egy kicsit zöld :P

|||

© Trychydts & Kathy Zoei Torrance
A blogot Wordpress motor hajtja. A legördülő menük a CSS Menu Generator segítségével készültek.

Switch to our mobile site