Az Elkerített Város — az igazi Elkerített Város — egy kis darab Kína volt Hong Kongban; elvileg a kínai törvények vonatkoztak rá, akkor is, amikor Hong Kong angol fennhatóság alatt volt. Noha elméletben meglett volna rá a lehetőség, hogy a kezdetben katonai támaszpontként szolgáló területen érvényesítsék a Hong-kongi törvényeket, mindenféle nemzetközi jogi és diplomáciai okoknál fogva de facto mégis egy jogon kívüli kis városrész volt.
Ez vonzott mindenkit, aki szerette volna kivonni magát a törvények alól: kezdetben egymás mellé építették egyre sűrűbben a házakat, majd inkább egymásra; a végén a maga 50.000 lakosával ez a 0.026 km²-ny terület lett a Föld legsűrűbben lakott települése. Volt itt minden: gyárak és manufaktúrák, amelyek mindenféle szabályozás nélkül tudtak olcsón termelni a globális piacra a tésztától a golflabdáig az égvilágon mindent, játékbarlangok, kis családi vállalkozások, orvosok, akiknek nem volt pénzük vagy megfelelő szaktudások a működési engedélyhez. Sokáig volt híres arról, hogy Hong-Kongban egyedül itt voltak kutyahús éttermek. Volt víz és áram is, bár noha csak elég sajátos konstrukcióban lehetett hozzájutni. Hely nem volt, meg napfény sem nagyon; aki mégis szerette volna látni az eget, annak a tetőre kellett mennie — a gyerekeknek is itt volt a játszótere.
Egy sajátos, kormány és törvények nélküli önkormányzó közösség volt ez. Akármennyire is érdekes színfolt volt azonban, sem közegészségügyileg, sem más szempontból nem volt fenntartható, így 1993-ban pont került a száz éves történet végére. Ma park áll a helyén.
A témában a Wikipédia szócikke mindenképpen ajánlható az érdeklődőknek; akiket pedig komolyabban is érdekel, hogy milyen volt az élet az Elkerített Városban, annak Ian Lambot fantasztikus fotókkal illusztrált könyvét tudom ajánlani.