16 óra alvás után vagyok, ahogyan a bátyám megjegyezte. Folyton férregépelek az éséhgtől. És most kenyeret csipegetek, mert nem tudok sokat enni egyszerre. Szörnyen rosszul vagyok. Kis hányinger, puffadtság, szédülés. Lehetr, hogy lemondom majd a izéversenyt. Most nem jut eszembe. Remeg a kezem. Elegem van. Többet nem éjszakázom. Soha.

“Don’t use quotes from bands that suck. Please.”

White Wolf Online (old site): Game Writer’s Guidelines

A következőeket azért merem leírni, mert már tárgytalanok, lévén sikerült elég stabilan megállapodnom. Ha a szereplők olvassák, minden bizonnyal magukra ismernek. Szóval a ciki dolgokról:

Mikor még fizikus voltam, elég nagy volt az évfolyam ahhoz, hogy minden évben legyen egy “femme fatale” köztük, aki olyan lány volt, aki eléggé tetszett, megvolt az esély, lévén még tapasztalatlan gólya volt, továbbá én elég béna voltam ahhoz, hogy mindenféle ellenállásbaütközés nélkül, puszán saját bátortalanságom folytán elszúrjam. Persze minden ilyen alkalommal öt évig még tovább jártunk az egyetemre, és rendszeresen összefutottam – mindegyikükkel.

Az egyik legcikibb talán B. Éva esete, akivel annyi bátorságom volt csupán, hogy szemezzek, szünetben se mentem oda hozzá beszélgetni. Ő viszont eleinte épp hogy csak nem evett a tenyeremből. Aztán persze sikerült tőle pár kosarat beszereznem, és azóta nagyon, nagyon kínosan érzem magam, mikor találkozunk, többnyire csak arra vagyok képes, hogy köszönjek neki. Pontosabban most már egyre kevésbé, de egy éve még nagyon gáz volt.

Hogy folytassam a sort: tavaly is történtek vicces dolgok, pedig akkor már csillagász voltam. Sokkal óvatosabb voltam, így sikerült párhuzamosan két lánytól is bezsebelni a csillogó tekinteteket. Az egyik lányról azért tettem le, mert egyfolytában féltékenységgel akart aktivizálni, ami kb. olyan, mintha szeretkezés előtt egy hasbarúgással próbálna felizgatni az illető. A másik lány sokkal izgamlasabb: akárhányszor találkoztunk, csak úgy meresztgette a szemeit stb., egyszer így összefutottunk a Gellért-hegyen, amikor én éppen nem voltam túl mobil, úgyhogy nem tudtam vele tartani, de ő visszajött hozzám. Később aztán a pasija is csatlakozott hozzánk, és mikor úgy voltunk hármasban, addig a hölgy a srác kezét fogta, miközben velem szemezett. Máig nem tudom, mi volt a szándéka.

Persze ez nem ugyanaz.

“Minden amit gondol, felhasználható ön ellen.”

egy InterPlan ügynök (P. K. Dick: Emlékmás)

Igen, ari vagy.

Amúgy a sztereóban, meg minden vajon mit jelenthet? Úgy értem: a sztereó jelenleg a legkisebb elfogadható hangrendszer. Ma már a Junosztyot se monóban gyertyák.

Apropó Dick. Nemrég odaadtam Loreleynek a “Különvélemény” c. ratyi filmregény kinézetű K. Dick novelláskötetet, és az egy Citadella kivételével mindegyik novella élvezhető. Én személy szerint az Emlékmásért különösen odáig vagyok, tekintve, hogy ez az egyetlen igazán humorra kihegyezett írása. Ebben találhatók olyan idézetek, minthogy: “- Töröltük minden emlékét a Mars-utazásról. – A miről?”

Amúgy így utólag olvasva a novellákat, hogy az ember tudja, tényleg volt benne némi ellenérzés a “gyengébbik” nemmel kapcsolatban. (Gy. k. nőgyűlölő volt.)

Csak halkan jegyzem meg, hogy a csapat játéka folyamán egészen új jelentést nyert a “red herring” kifejezés, legalábbis az értelmező szótár következő kiadásában e címszó alatt minden bizonnyal meg fogják említeni a csapat nevét. Szerencsére nálam még egy red herringből is lehet hasznos infókat kihúzni. Látnátok, milyen aranyosak, amikor azt hiszik, hogy rendes vagyok velük…

Ennyit a csapat alaptalan szidalmazásáról. Igazából nagyon sok mindenre rájöttek már, és szerintem néhányuk realitásérzékét és Dávid világismeretét bevetve már tudnának kapcsolni. De túl sokat nem akarok elárulni, mert most éppen egy akciójelenet kellős közepén vannak lepauseolva. Pedig szerintem eleget magyaráztam karakteralkotáskor, hogy az Amerikai Szövetséges Államok egy fullfasiszta állam, ami még a GDP-jének nagy részét termelő Orgoteket is utálja. Lehet, hogy jobban kellett volna hangsúlyoznom?

Sebaj, második alkalommal szerintem már a kaland végére érnek, úgyhogy lassan ideje írni a következőt. Már meg is van a kalandötlet, és szerintem nagyon ütős lesz. Románia a kedvenc országom a játékban.

Én is imádok éjjel kettőkor, fél háromkor menni éjjel-nappaliba, ugyanis akkor tényleg nincs senki, csak a fertőtlenítő szagot árasztó takarító (aki valószínűleg mindenes alkalmazott), meg különösen kedvesek az eladók is. Múltkor ilyenkor kiáltottak utánam, hogy “Hé, hova mész?” mikor visszamentem a bejárathoz bevásárlókosárért. Persze nyilván én vagyok a balek, nem pedig ők a bunkók, hiszen miféle vásárló az, aki nem szigorúan a menetiránynak megfelelően közlekedik?

Mondjuk nekem ezen a héten volt egy jó napom: CD Galaxis, aztán Trillian képregénybolt. Előbbiben profizmusból jó a kiszolgálás, utóbbiban meg szenvedélyből. Szerintem azért teljesítmény, hogy valaki egyedül visz egy boltot, egész nyitva tartás alatt bent van, és még kedves is a vevőkkel. Bár az is igaz, hogy a szenvedélyéből él meg, úgyhogy annyira talán mégsem nehéz. Bárcsak kaptam volna egy fityinget is legalább az egyik novellámért!

PS. Remélem, jól sikerült a bejegyzés. Ha nem, max Márk kimoderál. :)

PPS. Ja, és apropó vásárlás. Lovecraft-rajongóknak!

« Későbbi bejegyzések