De nehezen kezdek hozzá…

Trychydts | | | 2020., július 27., 11:23 | | |

Volt már nagyon hosszú szünet a blogomon, de még soha nem éreztem ennyire nehéznek az újraindulást. Túl sok szomorú dolog történt — ezekről nem nagyon szeretek írni, de most úgy érzem, nem csinálhatok úgy, mintha nem történt volna semmi. Ezt a blogot szoktam visszaolvasni, ha kíváncsi vagyok, mi történt velem x éve, magamnak mégsem hazudhatok.

Márciusban bekaranténozódtunk. Szerencsére a munkahelyünk szuper rugalmas volt ezen a téren, és a home office infrastruktúránk is a topon volt mindig is, így legalább ezen nem volt mit aggódnom. Sajnos lelkileg nem bírtuk valami jól a járványhelyzetet, én a járvány jelentette kockázatokra, Nicoline a bezártságra stresszelt rá, szóval tökéletesen kiegészítettük egymást. A projektjeim jól padlót fogtak, hetekig alig volt mit csinálnom; annyira el voltam kenődve, hogy majdnem munkahelyet váltottam, de végül mégsem.

Sok csalódást is meg kellett élnem — miközben rengeteg pozitív dolgot is láttam, elkeserített a szolidaritás sokszor megtapasztalt hiánya az emberekben, most hétvégén pedig bedarálták az Indexet is. Azt már lassan megszoktam, hogy mi mindig tízmillió szakértő országa vagyunk; most valahogy mégis irritált, hogy lett mindenki egyszerre virológus és járványügyi szakember.

Elmaradt egy koncert, amit a születésnapomra kaptam, és amihez Nicoline különösen aranyos kupont rajzolt; egy színházi előadásról is lecsúsztunk.

Mindeközben nagyon is tudatában voltam benne, mennyi minden van, amiért hálás lehetek, és hogy az élet még így, egy járvány idején is szép. Úgyhogy a továbbiakban inkább erről szeretnék írni.