Tavaly lettem PMP, igazából nem is sokáig gondolkodtam, mielőtt elkezdtem volna dolgozni az ACP-n. Elvégeztem a szükséges, 21 órás tanfolyamot, ismét Joseph Philips kiadásában, kiszámoltam az óráimat, hivatalosan is beadtam a jelentkezésemet és megint sikeresen megúsztam az auditot. Aztán munkahelyváltás, miegymás, úgy éreztem, talán egészségesebb lesz jégre tenni egy kicsit ezt a dolgot. Persze azt nem akartam, hogy lejárjon az eligibility-m, úgyhogy amint lejárt a próbaidőm, megterveztem, mikor megyek egy hetes vizsgaszabadságra, kifizettem a vizsgát és feliratkoztam egy időpontra a tőlünk öt perc sétára levő vizsgaközpontba.

Ismét egy rémesen nehéz vizsga várt rám, ami ráadásul egészen más volt, mint a PMP. A PMP-nél, bár a gyakorlati ismereteken van a hangsúly, van egy vaskos referenciakönyv, amiben minden benne van, amit elméletben tudni kell; ACP-nél nincs ilyen. És bár vannak ugyan metodológiák — tudni kell, mit csinál a scrum master vagy hogyan kalkuláljuk a throughputot — azért az agilis projektmenedzsment mégis elsősorban egy mindsetről szól. Nem elsősorban metodológiákat kell elsajátítani, hanem egy filozófiát kell tudni alkalmazni mindenféle helyzetekben.

A készülés így teljesen más volt: olyan fél napokat töltöttem tanulással-gyakorlással, a maradékban lazítottam, kikapcsoltam a fejemből a munkát, zongoráztam, gondolkodtam. Utolsó nap természetesen rám jött a menetrendszerű stressz, egészen addig, amíg a számítógép ki nem írta, hogy gratulálnak, sikerült.

Túl a siker jelentette boldogságon, a legnagyobb öröm számomra az, hogy végre sikerült magam mögött hagynom a rossz tanulási szokásaimat az egyetemről. Régen a végtelenségig halogattam a dolgot — a bölcsészkaron, ahol csak olvasni kellett készülésképpen, egy lehelettel jobban ment a dolog, de azért még ott is rengeteg volt az utolsó napokban kapkodva áttanult éjszaka.

Most meg be tudom osztani a dolgokat, tényleg hagyok magamnak időt az ülepedésre és a gyakorlásra, nem is az a kérdés, hogy a végére jutok-e az anyagnak, hanem hogy mennyire tudom tökéletesre csiszolni a tudásomat.

Arra mondjuk kíváncsi leszek, mennyire fogom tudni az agilis projektmenedzsmentet a jelenlegi helyemen. Mondjuk annak, aki nem az IT szektorban dolgozik, leginkább a misszionárius-mentalitásra érdemes ráhangolódnia.