Le vagyok maradva a három kitűzött recept kipróbálásával és erről Anyukám tehet. Múlt héten látogatóban voltam a borsodi szavannán, ahonnan olyan mennyiségű zöldség rakománnyal érkeztem, hogy felmerült egy piachely kiváltása a Bosnyákon. Idén a kert szüleim fáradozásait temérdek csodálatos zöldséggel hálálja meg. Nem győzzük enni. Szerencsére most megint egy húshagyó periódusomat élem, úgyhogy nekem kapóra jött a cukkini rengeteg és a vajbab dömping.  Viszont a rengeteg ölembe hullott zöldség miatt át kellett szervezni a kitalált főzési stratégiámat.  A teszt alatt lévő szakácskönyvből nem igazán sikerült az ajándék alapanyagokhoz receptet illesztenem. Mára tudtam visszakanyarodni az eredeti tervhez, ami a tesztelést illeti: risotto bianco házi bazsalikom pestóval.  Semmi fakszni, az az étel, ami csak minőségi alapanyagokkal szólhat nagyot: vermouth, jóféle parmezán és friss bazsalikom.  Könnyű, nyárias, egyszerű ízek, a maradék tökéletes lesz a munkahelyi cafeteria miliőjében holnap. És a zöld színe gyönyörű. Nem ígér többet, mint amit tud és ez így van jól.

Levezetésként csináltam még mellé a családi szedertermés felhasználásával egy clafoutis-t a New York Times Cookingról.  Jó kis jolly joker nyári desszert. Egy a lényeg, hogy jó sok gyümölcs kerüljön bele, hogy véletlenül se egy vaníliás rántottához hasonlítson.

Még egy recept hátra van a hétre, utána könyvcsere. Előre kíváncsi vagyok, hogy Try miket fog ebből a kiadásból választani, úgy sejtem hogy ő a tenger gyümölcsei fejezetet nem fogja egy az egyben átlapozni, mint én. A harmadik receptet már kiválasztottam, de nem ment könnyen. Valahogy a legtöbb receptnél azt érzem, hogy túl egyszerű és nem éri meg belekezdeni sem (bruschetta, really?), vagy annyira összevissza, hogy inkább főzök mást máshonnan. Szóval a harmadik dobásra igazán kíváncsi vagyok, nagyok az elvárásaim felé.