Megünnepeltük, hogy Balu után Petinek is sikerült helyiértéket lépnie az életkorával, mégpedig egy klasszik, amerikai családi filmbe is hézagmentesen illeszkedő kerti partival.

Peti, ha jól emlékszem, még akkor csatlakozott az egyetemi újsághoz, amikor én még nem is voltam főszerkesztő. Mindenesetre az tuti, hogy a Webarangoló nevű, saját fejlesztésű rovatával kezdte — és ezzel azt is tisztáztuk, hogy olyan korból származunk, amikor egy újságban érdekes honlapok ajánlására még volt értelme rovatot fenntartani. A Nyúz körüli bloggerhordának amúgy Peti volt az alapító tagja, én is csak hosszas húzódozás után követtem: nem tudom, most mi a stájsz, de akkoriban még saját fejlesztésű PHP-motoron futott a honlapja. (Én bezzeg statikus HTML oldalakat írogattam, és minden évben megfogadom, hogy valahogy kimókolom, hogy importálni tudjam azt is WordPressbe.) Gondolom, most már ő is WordPresst használ, de rajtam kívül, ha jól tudom, ő az egyetlen, aki azóta is folyamatosan blogol. Később aztán elég sok minden lett, olvasószerkesztő, tördelő, főszerkesztő — hozzáteszem, utóbbiban az egyik legjobb, akit ismerni volt szerencsém.

Baluhoz hasonlóan itt is van egy romantikus szál a közös történetünkben: egyszer, amikor a padon üldögéltünk a négyeshatos petőfi hídi megállója előtt, megkérdezte, mit gondolok arról, hogy egy tizenhat éves lánnyal jár. Mondtam neki pár kedves általánosságot, aminek annál is inkább örülök, mivel a szóban forgó lány már a felesége és két tündéri kislányának édesanyja (az esküvőjükön meg én voltam az egyik fotós). Ami nekem személy szerint már azért is szerencse, mert amikor egyszer különösen mélyre estem a lelki gödörbe, a húgom és Zsó mellett Noémi volt az a nő, akinek nagyon sokkal tartozom azért, hogy úgy tudtam kimászni belőle, hogy még én jöttem ki  jól a dologból. Párkapcsolati válságokban rettenetesen sokat számít az empatikus, támogató, konstruktív női perspektíva.

Peti a mostani házasságomra is meghatározó hatást gyakorolt: egyrészt együtt futottunk akkor, amikor formába akartam hozni magam a randizáshoz, másrészt ő ajánlottam nekem a West Winget, az első sorozatot, amit a feleségemmel néztem először végig.

Petiben amúgy azt csodálom, mennyire határozottan tudja végigvinni a projektjeit. Van saját kiadású könyve, van könyvkritikákra szakosodott, sokáig saját szponzorokkal rendelkező különblogja, aztán amikor elhatározta, hogy angolul fog tanulni és a non-profitból átnyergel a for-profit szektorba, akkor határidőre ez is megtörtént.

Balu mellett Peti volt az, akivel annak idején végeérhetetlen e-mail chainekben vitatkoztunk az élet nagy kérdésiről: nemrég a levelesládám alsó bugyraiban rábukkantam egy levelezésre arról, hogy melyikőnk hogyan képzeli az Android operációs rendszert az első, kiszivárgott hírek alapján. Hát látványosabbat egyikőnk sem nagyon tévedhetett volna.