Ahogy arról egy slamben is megemlékeztem, a feleségem táplálása kissé melós dolog. Néha arisztokratikusan elkülöníti magát az ételtől, néha meg beszakítja az ajtót és rögtön vacsorát kell vetni elé, ha kedves az ember élete (ehhez a fázishoz tartozik az „egész nap csak egy szendvicset ettem” szlogen). Néha eltűnik egy doboz mogyorókrém a szekrényből, néha lerágja valaki a kiflik és bagettek csücskét. Ritkán fogyaszt egy évszakban kétszer ugyanabból az ételből, és csak abba hajlandó belenyalni, amihez abban a pillanatban kedve van. Sok sikert a tervezéshez.

Kinéztem magamnak a Country Captain nevű csípős-paradicsomos-currys csirkét a New York Times Cookingról. Úgy voltam vele, hogy az sem baj, ha ez rám marad — kifejezetten szeretem a déli államok konyháját. Isteni, házias ízek, viszonylag egyszerű műveletek eredményeképpen — hogy mást ne mondjak, a chili is ide tartozik, amiből még a bonyolult is viszonylag egyszerű. (Bár néha el kell viselnie, hogy néha sört önt a csokoládéra.)

A feleségem persze bejelentette, hogy neki ehhez nincs kedve. Aztán átnézte a receptet, és mondta, hogy jó, lehet, hogy valamikor eszik majd belőle egy-két grammot, szóval mindenképpen nyúzzam meg az összes combot. Nem volt otthon, amikor nekiláttam a főzésnek, hangoskönyvet hallgattam közben, óvatosan összeraktam a hagymás-fokhagymás-paradicsomos currys alapszószt, némi ribizlivel, meg elkezdtem pirítgatni a csirkéket. Nagyanyám jó öreg cserépedénye pont alkalmasnak látszott az összesütéshez.

Már eléggé lendületben volt a dolog, amikor a feleségem bejött a konyhába. Olyan arcot öltött, mint egy finom falatot szimatoló, feltartott farkú cica, még sündörgni is hasonlóformán kezdett el a sütő előtt. Ilyenkor már tudom, hogy nem eszem egyedül. Megfőztem a barna rizst — amióta tudjuk, hogy ebből is van minőségi, már csak az íz miatt is abszolút ezt preferáljuk a fehér helyett — koriandert vágtam, mandulát pirítottam a tetejére, meg leöntöttem némi további ribizlivel. Feleségem tekintete elégedetten csillogott, amikor kiszedte a második adagot a tányérjára.

És még az is bevált, amit a recept írt. Elég ebből egyetlen falat, és az ember máris egy napsütötte farmon érzi magát.