Harc a menyasszonyért

Trychydts | | | 2017., december 02., 23:49 | | |

Mekkora badass dolog már ülni egy múzeumban, a hátunk mögött a sok idióta, akik falkákban tolonganak A csók előtt, hogy lefotózhassák, és a feleségünkkel izzó szenvedéllyel egy A menyasszonyról vitatkozni? Részeket mutogatunk egymásnak a festményen, felvázoljuk a lehetséges kompozíciós értelmezéseket a noteszekbe, előráncigáljuk a történelmi, pszichológiai és kulturális párhuzamokat. Komolyan mondom, már ezért megérte megvenni a jegyet a Belvedere-be.

Dallasban szoktam hozzá, hogy a filofaxommal szaladgáljak a múzeumban — Dallas képzőművészeti centruma kb. akkora volt, mint egy igen designos egérlyuk, nem engedhette meg magának az ember, hogy ne mélyüljön el abban, ami egy kicsit is megfogja. Klimt meg engem általában nem kicsit fog meg, hanem nagyon — ezt a képet meg történetesen nem ismertem. Viszont rögtön megtetszett, így elkezdtem felírogatni a kérdéseket, amik eszembe jutottak: vajon joggal visít-e az agyamban a feminista processzor, mi lehet a magyarázata a képen látható szembeszökő asszimetriának; van-e jelentősége annak, mi narancssárga és mi kék? (Azt hiszem, most szükséges leszögeznem, hogy alapjában véve tök vagyok a képzőművészetekhez — itt-ott felcsipegettem ezt-azt, de lazán tévedhetek alapkérdésekben is.)

— Szerinted miről szól ez a kép? — kérdezem gyanútlan feleségemtől, aki mit sem sejtve szórja lábam elé első benyomásait, miközben bokája körül acélszorítással zárul össze a hermeneutika csapdája. Az ő alternatívája ugyanis közelében nincs az enyémnek, és innentől kezdve nekem ez már nem egyszerűen egy izgalmas kép, hanem egy kihívás, aminek meg kell felelnem. Kicsit sokáig tartott, amíg sikerült belerángatnom a játékba, de amikor elkérte a füzetemet, hogy ő is belerajzolja a saját értelmezését, akkor már tudom, hogy itt nem lesz megállás valamiféle hozzávetőleges konszenzusig. Persze egy ilyen játékban nem számoljuk a pontokat, úgyhogy vegyük úgy, hogy döntetlen lett.

Sajnos A menyasszonyról, A Csókkal ellentétben, nincs szelfifal, pedig szívesen lefotóztam volna magunkat a kép előtt véresen, megtépve.