Azt hiszem, a blogom szempontjából a legjobb hír, hogy ismét rendszeresen írok bele. Mi több, nem csak blogot írok rendszeresen, de slammelni is elkezdtem, a 6. ob óta három fellépésen vagyok túl. Úgyhogy ismét rendszeresen írok. És ismét fogyasztok töltőtolltintát és írógépszalagot.

Nicoline-nel végigolvastuk a Gyűrűk Urát, ami egy elég jó élmény volt mindkettőnknek. Igazából sokáig abszolút elképzelhetetlennek tartottam volna, hogy ez bekövetkezzen, amikor meg már benne voltunk, akkor meg nagyon hosszúra nyúlt a felolvasás — persze élveztük végig, de én közben azért a bőrömön éreztem, mennyire monumentális történet is ez. Nicoline viszont azóta simán csípi el a kulturális referenciákat — már csak ezért is megérte.

Idén rengeteget főztem, mi több, azt gondolom, szintet is léptem: szerintem azóta nem fejlődtem ennyit, hogy elkezdtem a két menyecskefejes recepteket főzni A család szakácskönyvéből. A legtöbb inspirációt a NY Times Cooking szolgáltatta nekem, de a kolléganőmtől kapott texasi szakácskönyvet is rendszeresen forgattam. Zadarban pedig — mivel az előzetes tervekkel ellentétben nem jutottunk el Dubrovnikig, leragadtunk félúton — rendszeres vendég voltam a halpiacon (és az egyik piacozás után még egy belvárosi fürdésre is sort kerítettem — aki ismer, tudja, miért akkora szó ez). A dologban leginkább az a vicces, hogy nem is igazán szeretek főzni. Csak enni. Legnagyobb sikerem kétségkívül a shakshuka volt: ebből egyszerűen nem tudtam annyit főzni, hogy ne fogyjon el. Pedig azóta, hogy utoljára írtam erről, még egyszer vendégül láttunk egy párt — a biztonság kedvéért egy dupla adagra de így sem maradt belőle semennyi sem. De legalább kevesebb volt a reménykedve lábasba pislogás, mint legutóbb.

Három és fél év véres-verejtékes küzdelem, küszködés, szenvedés, rengeteg stressz és frusztráció után végleg abbahagytam a tangót. Az egészben az a vicc, hogy amíg meg nem hoztam ezt a döntést, addig fel sem tűnt, hogy milyen brutális terhet jelent ez nekem. Most viszont, hogy nincs szombat esti gyomorgörcs, nincsenek kudarcélményekkel teli óráim, könnyebben és felszabadultabban nézek a jövő elébe. Ne tangózzatok, gyerekek…

Materiális agnosztikus létemre talán furcsa, de az év legfantasztikusabb, katartikus erejű olvasmányélménye Ferenc pápa írása volt a házastársi szeretetről. Ráadásul ennek a műnek a végigolvasásával, mintegy mellesleg a fantatikus, „konzervatív” katolikusokat is megértettem.

Legnagyobb színházi élményem mindenféle bizonytalankodás nélkül a József és testvérei volt az Örkényben. Az Örkénynek amúgy is sokat köszönhetünk az idén: végül odáig fajultak a dolgok, hogy édesanyám, a húgom, Nicoline és én örökbe fogadtunk egy széket a színházban, és édesanyám javaslatára az „Azt meséld el, Pista!” felirattal láttuk el.

Januárban elhatároztam, hogy késsel fogok borotválkozni, és valóban: egész évben shavette-el borotválkoztam. Az oldschoolozás kiterjesztéseképpen after shave terméknek csak timsót használok már egy ideje, ami kellemesebb és hatékonyabb, mint bármi más a piacon. Nem mondom, hogy mindenkinek ezt ajánlom, mert akinek csak egy pár perce van borotválkozni, annak egy jó ideig bármi más jobb, mint a késezés, de aki nyúzós-húzós, unalmas fürdőszobai rutin helyett egy hangulatosabb rituáléra vágyik, az szerintem váltson nyugodtan… habot keverni, pamacsolni, aztán fájdalommentesen lehúzni, hideg vízben mosakodni aztán timsózni sokkal-sokkal inkább wellness élmény, mint egy high-tech modern borotva vagy a villanyozás.

Idén kezdtem el igazán rendszeresen Youtube-csatornákat nézni. Fitnessezés közben végignéztem egy Dark Souls longplayt, Patreonon is támogatom a legeslegjobb középkori/fantasy csatornát, a Shadiversity-t; bár valószínűleg soha nem fogok regényt írni, kb. az összes részt megnéztem Jenna Morecci-től; Balu rábeszélt a Zállatorvosra, a Cinemasins pedig konkrétan az első csatorna volt, amit felfedeztem magamnak.

Az év legszívmelengetőbb élménye az volt, amikor Baluék Zétája Vászikát rajzolt nekem gyerekvigyázás közben.

Idén nem mondtam fel egy munkahelyen sem és engem sem rúgtak ki sehonnan. Ez legalább egy objektív mérce arra, miért is volt sikeres ez az év.