Egy dolgozószoba geometriája

Trychydts | | | 2017., október 16., 23:49 | | |

Nem is tudom, mióta már az egyre nagyobb íróasztalokra gyúrok: volt már L alakú, falra erősíthető bútorlapom, volt 160 centi széles IKEA-s asztalom: a végeredmény a kupleráj. Amiből mostanra nagyjából elegem is lett. Az irodai íróasztalomon bezzeg mindig rend van — hiszen semmit nem rakok rá soha.

Gondolkodtam, hogyan lehetne ezt a dolgot valahogy otthon is lemodellezni, és most arra jutottam, hogy a legjobb az lenne, ha az otthoni asztalomra sem raknék le semmit, amit nem muszáj. Hanem mindig csak az lenne ott, amit éppen használok, meg kell mondjuk egy olvasólámpa, meg az agyagsün, amiben az alapvető íróeszközöket tartom. Így veszek egy kis íróasztalt, lehetne mondjuk 1 méter széles (a régi íróasztalom már korábban távozott a kiadó lakásunkba, jelenleg mérnökalátétként funkcionál.) Minden mást meg beraknék valahová.

Először dobozokra gondoltam: pár cuccom már így is átvándorolt oda olyan két éve, azóta azok, amik megvannak, a többiek rendszerint elmerültek az asztalomon levő kupleráj üledékes áradatában. De aztán rájöttem, hogy ez talán egy kicsit túl sok kupis dobozhoz vezetne, talán egy fiók, a limitált térfogatával még jobb lenne. Persze nyilván így is lesznek kupi-fiókok, de a fontos dolgoknak lehetne dedikált helye. Az IKEA-ban meg vannak is polcos elemek, amikbe lehet fiókbetétet tenni, milyen jó lesz ez nekem.

Az IKEA-zás lehetőségére persze Nicoline is ráharapott, sőt, kitalálta, hogy ő is megszabadul acélvázas harci íróasztalától, kitúr engem a napfényes helyről és belök a sötét sarokba, mi több, ő nem is fiókokat akar a rá eső rekeszekbe, hanem aranykalitkát beépített kanárival, mini-páncélszekrényt, kihúzható sminkes fiókot és egy helyes kis zajgenerátort, amelyik véletlenszerűen Messenger-értesítéshangokat és telefoncsörgést generál. Így olyankor is meg tudok őrülni, amikor a telefonja történetesen nincs a szobában.

Azon ritka alkalmak egyike volt, amikor minden pontosan úgy alakult, ahogy elterveztük. A két rövid asztal plusz a polcos elem kényelmesen elférnek egymás mellett, még fel is szabadult egy kis hely, én pedig a jelek szerint tényleg rákényszerülök az elpakolásra egy olyan kis asztalon, ahol nem fér el egyszerre a laptopom, az írógépem meg pár jegyzettömb (és tényleg mindegyiket használom). A fiókjaimba is elkezdtem elpakolni, mivel kicsik, így könnyen megtelnek, így suvasztani tényleg nem fogok tudni majd oda, ahol fontos dolgok vannak.

Ráadásul az asztalom állítható magasságú, ami tök jól hangzik, csak egyelőre nem találom az ideális magasságot.