Remélem, nem rohadt rá a lakat a pincében…

Trychydts | | | 2017., szeptember 25., 23:49 | | |

Több, mint egy éve nem ültem már a biciklimen. Egyrészt most már jó ideje sétatávolságra dolgozom otthonról, így a munkába járás nem jelent gondot, a legutóbbi időkig meg rengeteget jártam tangózni — oda pedig, már amennyire ez esetemben lehetséges, jobb harmatosan érkezni.

Ez utóbbi kifogás nemrég megszűnt, másrészt, hogy érzem a hűvös őszi levegőt, megint eszembe jutott, milyen jó lenne Nicoline-nal bringával nyomulni erre-arra hétvégéken. Persze egy év álldogálás nem igazán használ az üzemképességének, szóval hamarosan kiderül, a bicikliszerelés is olyan-e, mint a biciklizés. Itt az ideje, hogy ismét elárasszam a lakásunkat kenőolajjal és gépzsírral. És ha már ott tartok, talán a három éve vett sárhányómat is felszerelem majd.

Tavaly amúgy a Bubit is kipróbáltuk, ami egyáltalán nem rossz megoldás, ha az ember nem bánja, ha a bringája nehéz, mint egy pedálokkal felszerelt tank, amely kemény három sebességgel rendelkezik: egy hegymenetre valóval, aminek Pesten konkrétan semmi értelme nincs, olyan, mintha a levegőt taposná az ember, egy túl könnyűvel és egy túl nehézzel. Főleg ez utóbbin lepődtem meg, mert én a saját gépemet is single speed üzemmódban használom, méghozzá a legkeményebb fokozaton — igaz, ott minden az én magasságomhoz van méretezve. Viszont egészen jó volt, ha olyan helyről kellett hazajönnöm, ahová tömegközlekedéssel kellett mennem.

Amin elég sokat paráztam, az az, hogy mennyire lesz elérhető a szolgáltatás akkor, amikor szükségem lesz rá —  érdekes módon azonban összesen csak kétszer volt olyan, hogy nem működött az állomás vagy nem volt benne elérhető gép.

Dolgozni továbbra is gyalog fogok járni. Egyrészt nincs halálpontos munkaidőm, amire rá kellene feszülnöm, másrészt pedig reggelente már kifejezetten várom ezt a huszonöt perc meditációs lehetőséget. Beteszek valami jó kis zenét vagy hangoskönyvet, aztán a mellékutcákon random kanyarogva, minden nap más útvonalon besétálok. Főleg a hétfői sétákat élvezem, egészen jól ráhangolódok menet közben a dolgokra, mi több, mire beérek, már az ötleteim is kezdenek előbújni a hétvége fedezéke mögül.