Csillagnézés 1.0

Trychydts | | | 2017., szeptember 15., 23:49 | | |

Ha az ember csillagokat akar nézni (mármint nagy számban, nem csak azt az ötöt, amit a mennyezetre is felfestenek már mindenhol), akkor azért nincs egyszerű dolga. Az országban van egy-két hely, ami ki van erre jelölve — fényszennyezéstől távoli helyek, ahonnan tökéletesen látszik az éjszakai égbolt. Elhatároztuk Fiatalékkal, hogy elmegyünk és megtekintjük, rengeteg csillagképet fogunk beazonosítani, a feleségem végre látja a Tejutat, de úgy voltunk vele, igazából nincs ok arra, hogy miért ne láthatnák ezen kívül akár tucatnyi lefelé záporozó üstököst, alig egy héttel az augusztusi csillaghullás előtt.

Egy körző és egy egyélű vonalzó segítségével metszésbe hoztuk a naptárainkat, osztottunk-szoroztunk, majd kiderült, hogy konkrétan egy este van egész augusztusban, ami szóba jöhet nekünk: a Doktor Úr egyik páciense, egy hercegnő épp ikreket szül majd, aztán ugye a cukornád-betakarítást is felügyelnie kell majd valakinek, kedves feleségem mindenféle programokkal van betáblázva. Beszúrtuk a gombostűt az egyik pontba, majd kibéreltünk egy vadászkastélyt, röpke három óra lovaglásnyira a kiszemelt megfigyelőponttól.

Eredetileg persze a szabad ég alatt akartunk megszállni, de hát az persze nem úgy van, a nemzeti park munkatársa közölte, hogy sem az éjszakánként falkákban járőröző nindzsák, sem a sötétedés után mindenütt nagy számban hemzsegő farkasok, medvék és bölények miatt sem lehet aludni ebben a páratlan szépségű, érintetetlen ősvadonban, vagyis pontosabban őssztyeppén. Mi elhittük, szóval az egyszerűség kedvéért kibéreltük a ezt a helyes kis lakot az egykori tulajdonos özvegyétől.

Amikor kiszálltunk a Land Roverből, rögtön eszembe jutott, hogy lehet, hogy nem csak a parkfelügyelőséggel kellett volna adminisztratív egyeztetést folytatni. Hogy csak egy példát mondjak: szemlátomást mindannyian elmulasztottuk, hogy a telehold másik napra történő áthelyezését kérelmezzük. Nem tudom, olvasóim mennyit tudnak a teleholdról, de igazából ez úgy működik, hogy minél sötétebb van, annál fényesebb: pár kitartó csillagot így is meg lehet figyelni, főleg, ha van az embernél napszemüveg.

Sebaj, azért biztos szép lesz, gondoltam magamban. A Holdnyugtát megvárni elég esélytelen volt, Fiatalék rendszerint a napnyugtakor esedékes leopárdüvöltésre alszanak el, a Hold pedig hosszú-hosszú órákkal később bukik a trópusi horizont alá. Vacsorára isteni hamburgert rittyentettünk: Veronika hozta a saját készítésű bucikat és a saját készítésű, szédületesen finom szószokat meg ami még megtermett a kertjében: mi alapvetően a húspogácsáért és a jalapeno paprikáért feleltünk, a mustárt pedig, ha jól emlékszem, elfelejtettük. Miután mindent betermeltünk, lóra pattantunk és pár óra vágta után már ott is voltunk a helyszínen.

Az érintetlen őssztyeppés egy elég jó karban levő út mellett fekvő, kőkeményre száradt, repedezett földdarab volt — még a holdfényben sem igazán látszott, miért kell ezt a területet megóvni a csillagnézés közben elszundikáló turistáktól. Pedig holdfényből nem volt hiány, konkrétan árnyékunk volt, de azért lelkiismeretesen nekiláttunk a csillagnézésnek. Ami nehezebb elfoglaltság, mint sokan gondolnák: a csillagképeket ugyanis szabályosan csak ott lehet felismerni, ahol valójában vannak, nem pedig valahol teljesen máshol. Plusz a csillaghatározóban vagy a mobilok csillaghatározó-applikációban a csillagképek voltaképpen sokkal látványosabbak: először is össze vannak kötve vonalakkal, másrészt a legfontosabb csillagok szépen ki vannak emelve és meg vannak címkézve. Mindezt hiába keresi az ember a natúr égbolton.

Azért bele lehet jönni. Alig fél órával azután, hogy kiserkedt a homlokomon a vér és amikor már könnyben ázott a szemem a megfeszített, pislogás nélküli koncentrációtól, akkor hirtelen elkezdtek összeállni a dolgok. Négy csillagképet is elejtettem: a Kismedvét, a Sárkányt, a Cepheust és a Kismedvét is — a rohadt kis dög jobban elrejtőzött, mint gondoltam volna.

De a slusszpoén mégis az volt, amikor a horizont fölött pont ideális távolságra Veronikával megláttunk egy feszes ívben szálló, vékony, tiszta aranyszínű vonalat húzó, csodálatos hullócsillagot. Amiről a többiek jól lemaradtak. Hehehehehehehe.