Elkerített Város

Szicília — egy veterán tanácsai

Trychydts ||| 2016., október 04., 12:58 |||
Kategóriák:

Most, hogy 11 éjszakát is eltöltöttem a szicíliai ég alatt, immáron veterán utazónak érzem magam — felhatalmazva arra, hogy megosszam bölcs tanácsaimat másokkal, akik utánam jönnek majd. Szóval itt van minden, mindenféle rendszer nélküli összevisszaságban, amit eddig még nem írtam le.

Autósok

Az autózás egy őrület — sok türelem és engedni tudás kell ahhoz, ha az ember át akarja vészelni. Irányjelzőt véletlenszerűen használnak itt az emberek, az elsőbbségadás a jelek szerint itt csak a gyengék és a különösen kedvesek sajátja. Az autókat igen gyakran még sötétben sem világítják ki, és bár sebességkorlátozó tábla rengeteg van (leginkább a rossz utak miatt), aki ezt betartja, azt biztosan megpróbálják ledudálni az útról. Azt utcák szűkek, de egyes városokban olyankor is kétirányúak, ha egy autó is alig fér el.

Ugyanakkor navigare necesse est: a kényelmes közlekedésnek rendszerint alapvető záloga az autó; mi sok helyre nem juthattunk volna el, ha a tömegközlekedést választjuk.

Templok

Hihetetlenül sok van belőlük, mindegyiknem teljesen más a hangulata, használják őket (bár sokakat csak egy minimálgyülekezet), de ami engem ennél sokkal jobban meglepett: nyitva vannak. Bármikor be lehet sétálni és körül lehet nézni — Magyarországon ez azért semmiképpen sem a főszabály, különösen a fővárosban sem. Összesen viszont egyetlenegyet láttunk, ahol belépőt is szedtek.

Szieszta

Ezt nagyon sokáig tartott, amíg megszoktuk. Nem teljesen általános, de azért nagyon gyakori (és néhol teljes városrészeket érint), hogy délelőtt minden nyitva van, aztán dél-egy tájban mindenki bezár és délutánig zárva is marad, aztán estig megint nyitva van. Az átlagos turistatempótól, főleg, amíg az emberben nagy a lendület, ez persze kissé távol áll — de éppen ezért érdemes vele számolni. Készüljünk fel rá, hogy ebben az időben sokkal kevésbé fogunk tudni enni, vásárolni, múzeumozni stb.

Kávé

Alkalmi fogyasztóként jöttem Szicíliába és durva koffeinfüggőséggel távozom innen. A kávé egyszerűen finom — és nem csak a jó helyeken, de mindenhol. Azt otthon elég gyakori, vizes, mosogatólére emlékeztető, sötétbarna löttyöt egyszerűen nem isszák meg, mert még az is jó volt, amit valahol egy termoszból töltögettek ki nekünk. Olyan finom, hogy még cukor nélkül is simán fogyasztható. Nem tudom, mi lehet a pontos titka, de ez biztosan hiányozni fog.

Emberek

Jellemzően nagyon kedvesek. Erre érdekes módon akkor is van esély, ha az autóban ülnek — ha olyan kedvük van, ültükben meghajolva, mosolyogva integetve engedik át az embert. Persze ha nincs olyan kedvük, rezzenéstelen arccal hajtanak át az emberek. Ami viszont feltűnt nekem, az az udvariasság. Ha bemegy az ember egy boltba, mindig köszönnek, ha át kell állnom egy másik sorba a kasszában, nem csak odakurjant nekem, mint egy csikóslegény a hatodik határból. Érdemes udvariasnak lenni, megköszönni a dolgokat — abszolút megéri.

Angolul nagyon kevesen beszélnek: aki azt mondja, hogy tud, az is leginkább csak mutogat. Szóval tartózkodjunk a hosszú kérdésektől, a részletes magyarázatoktól és főleg a nyelvi alapú tréfáktól! Ha a “how much” átmegy, már örülhetünk.

Kaja

A kaja — még akkor is, ha a Lidl-ben vásárol az ember — jó. A kávézhoz hasonlóan itt is az az elméletem, hogy a rosszat egyszerűen nem eszik meg. Zöldség-gyümölcs nagyon finom, ami borjúhúst vettem a sima kis piacon, az lágyabb, omlósabb és zamatosabb volt, mint bármi, amit itthon vettem. A sajtokat gondolom, nem kell bemutatnom. Az egyetlen, amiről én azt gondolom, nem jobb, mint a hazai, az a felvágottkínálat. Nem mondom, hogy rossz az olasz kolbász, de ha jó helyen vásárol az ember, itthon is kap legalább ugyanolyan finomat.

Wifi

Persze minden szállásunkon büszkén hirdették, hogy van wifi, de ez a legtöbbször katasztrofális volt. És ez nem valamiféle netfüggő kényeskedés: online check-int sem tudtam intézni a szállásunkon levő neten: az Alitalia honlapja egyszerűen nem töltődött be. Szerencsére volt netes roamingunk, így leginkább az használtuk.

|||

© Trychydts & Kathy Zoei Torrance
A blogot Wordpress motor hajtja. A legördülő menük a CSS Menu Generator segítségével készültek.

Switch to our mobile site