Nem ér semmit egy nyaralás, ha az ember elalussza az eszét. Így annak ellenére, hogy fél kettőkor kerültünk ágyba egy egész estés repülőműsor után, meghosszabbított tartózkodással a Fiumicino reptéren, ötkor már fenn voltunk és a nap eseményeire készülődtünk. Kukacoskodók persze felvethetik, hogy ennek a ház alatt megállás nélkül tevékenykedő targoncának, illetve a környező utcákban minden nap újraépülő, fémállványzatos gagyipiac építési munkáinak is szerepe volt, de ők nem számítanak — a lényeg, hogy hosszú és termékeny délelőttöt tudhatunk a hátunk mögött.

Mindenesetre jóból is megárt a sok, így az első programpont egy új szállás keresése volt. A ma éjszakát így egy csöndes kis utcában található B&B légvédelmi pincéjében belső udvarra néző kis szobájában töltjük majd.

Mivel csak két napot maradunk Cataniában, ezért befizettünk egy városnéző buszutazásra, ahol nagyjából megmutogatták nekünk a várost, illetve kitalálhattuk, hová szeretnénk visszamenni. Megnéztünk két templomot, az egyiknek felmentünk a kupolájába is, ahonnan a tengerre és az Etnára is vethettünk egy pillantást. Utóbbi engem amúgy sokkal jobban lenyűgözött, mint vártam — azt gondoltam, hogy csak egy hegy, hegyet pedig láttam már, de Szicília egy elég kis sziget, az Etna pedig egy elég fenyegetően magasodik föléje. Holnap még közelebb megyünk majd, mi több, körbe is vonatozzuk majd egy vulkanikus borfesztivál keretében — gondolom, az még látványosabb lesz.

Ebédre a piacon szereztük be a hozzávalókat. Persze ebben a szobában főzni már nem tervezünk, nem is nagyon szeretném tudni, hogy mit lehet egyáltalán kihozni az itt levő, 2×1 literes, papírvékony falú nyeleslábosokból. Vettünk viszont kenyérféléket, isteni szőlőt, bivalymozzarellát meg Másik Sajtot. Másik Sajtnak hívom, mert a sajtárus sem beszél angolul, az odahívott tolmács pedig csak annyit, hogy „Ah! Taste!” és megkínáltak minket a Másik Sajttal, amit aztán megvettünk. A bivalymozzarelláról viszont nagyon intenzíven magyarázott valamit a sajtos bácsika, Nicoline aktuális fantáziája szerint azt, hogy kenyérrel nagyon finom (mert az volt), én pedig csak remélem, nem azt, hogy ne együnk belőle sokat, mert tele van arzénnal.

Sziesztázásunk alatt szétszedték a piacot, így kellemes rémálmokra ébredtem, meg arra, hogy az üzemeltető minden hullámhosszon a feleségemet keresi, aki bezárta a folyosó külső ajtaját a zár pedig (erre hogy nem jöttünk rá!) csak belülről nyitható. Végül egy perccel azelőtt észleltük a kapcsolatfelvételi szándékát, hogy a kommandósok ideértek volna egy faltörő kossal, úgyhogy ismét visszatért a rend és a nyugalom Cataniába.

Folyt. köv.