Noto, noto, nur du allein

Trychydts | | | 2016., szeptember 29., 1:01 | | | Kategóriák:

Szicília olyan, mint egy kincsesláda: akárhová nyúl az ember, mindig valamilyen csoda akad a kezébe. Ma például Noto-ban voltunk. Az ember autózgat, elhalad néhány benzinkút meg pár eléggé jellegtelen lakóház mellett, lerakja a kocsiját egy parkolóban, mert csak úgy natúrban leállni teljesen reménytelen lenne, sétál két utcát, és egyszer csak egy barokk városban találja magát, mindenféle érdemi átmenet nélkül. Monumentális templomok és paloták, akkora kőlépcső, hogy csak egyesével tudunk fellépkedni rajta, hatalmas, izgalmas terek, meredek kis utcák, és persze templomok mindenhol. Van, ahol egy tízfős gyülekezet tart istentiszteletet, van, amelyik templomként már nem is, de közösségi térként remekül funkcionál — az egyikben például kissrácok tanulnak dobolni.

Itt sikerült elcsípnem egy egészen eredeti utcazenész párost is. Egy hosszú hajú srác tangóharmonikázott, a párja, egy nő pedig gitározott és énekelt — tele voltak energiával, egészen megváltoztatták maguk körül az este hangulatát.

Kihasználtuk az első olyan szirakúzai esténket, amikor nem esett, így hazatértünk után sétáltunk még egyet az óvárosban. Egyre ismerősebbek vagyunk itt — holnap lesz a búcsúvacsink, próbáltunk előzetesen körbetapogatózni, hová lenne érdemes beülni. Találtunk egy helyet, ahol ittunk egy pohár bort és közben kiderült, hogy magyarul is beszélnek. A feleségem rögtön ki is akarta használni a helyzetet némi kapcsolatteremtésre, és megkérdezte a Marosvásárhelyről ideszármazott pincérnőt, melyik éttermet ajánlaná. Micsoda meglepetés, saját magukat ajánlotta.