Amikor a Facebook elém tolta, mit csináltam 2015-ben, akkor be kellett volna érnem James Bond kedvenc rántottájával (rózsaszín pezsgővel), egy magányos sörözéssel a munkahelyem közelében meg egy nagy rakás tangóval. Ennél azért érdekesebb volt ez az év.

A legnagyobb dolog, ami történt velem, az volt, hogy az Erzsébet téren, az óriáskerék tetején Nicoline megkérte a kezem és én igent mondtam. Még most is büszkén mutogatjuk a poharakat, amelyeket aznap éjjel loptunk. Jövőre esküszünk, a szervezés viszonylag jól halad, ahhoz képest, hogy rólunk van szó.

Szépen berendezkedtünk a lakásban is, ahová még tavaly decemberben költöztünk be: Nicoline édesapját már úgy fogadtuk, hogy az íróasztalok alatt sem voltak kicsomagolásra való kartondobozok és édesanyám ősöreg, vas polcrendszere ismét az íróasztalom felett teljesít szolgálatot. Az új lakásnak köszönhetően újra egyesülhettem sok-sok régi könyvemmel, amelyek az elmúlt két évet a Ferencvárosban töltötték, egy pincében várva a végül bekövetkezett jobb időket. Így ismét olvashatok Sherlock Holmest magyar fordításban — az angol eredetit is elég jól ismerem most már, így nyugodtan mondhatom, hogy sikerült a magyar fordítóknak nagyon jó munkát végezniük.

Persze nem csak emiatt imádom az új helyet: a lakás is sokkal jobb (főleg a sikeres szomszéd-idomítási projekt után), de azt is imádom, hogy milyen közel van mindenhez. Éjnek évadján is simán jövök haza bárhonnan; pláne, hogy elég sok minden van a négyeshatos vonalán, ami ugye éjjel is jár. Édesanyám is közelebb lakik, de a piac is közelebb van — nem is egyszer volt, hogy péntek reggel intéztem el a heti nagybevásásrlást szombat helyett.

Karrierszempontból egy valódi hullámvasút volt az év: egyáltalán be nem tervezett szakmai kihívásokkal telt az év első fele, nyáron megpróbáltam feljebb lépni szakmailag, ami nem sikerült. Erre begőzöltem, Certified Associate in Project Management lettem és nekivágtam a munkaerőpiacnak, amelynek köszönhetően hétfőn új helyen, új pozícióban kezdek. Azért abszolút nem bánom, hogy időközben megismerkedtem az Identification biznisszel és a CSC csapattal is, ami viszont egy hatalmas pozitív élmény volt, annak ellenére, hogy végül sajnos ott kellett őket hagynom.

Persze 2015-ben is rengeteg időt töltöttem tangóval — most hosszasan nem is részletezném, mert a tangós éveimet amúgy is külön időszámítás szerint számolom és akkor majd lesz kellően hatásvadász visszaemlékezés. Mindenesetre jóval többet táncoltam, mint tavaly, és a fejlődés idén már nem volt annyira fájdalmas, gyötrelmes és idegtépő, mint az első évben. Mivel a kedvenc milongám, abban a formájában, amelyikben szerettem, megszűnt, ezért jövőre már végképp teljesen más helyeken fogok táncolni, mint eredetileg, és órákra is máshogy fogok járni. Meló miatt persze egy kényszerpihenővel kell kezdenem.

Elég nagy hatással volt az évemre egy masszív tüdőgyulladás is, amikor hetekre estem ki a műsorból, gyakorlatilag magatehetetlenül feküdtem és Delfin könyveken kívül szinte semmi mást nem tudtam elolvasni — azokat is csak apránként. Nem tudom, mikor voltam utoljára ennyire beteg, de tényleg nagyon rossz volt. Betegszabadságra kellett mennem, ami azért ritka volt NXP-s éveim alatt, tangózni sem tudtam, az első tangó maratonomról is lecsúsztam. Nicoline is elkapta, szóval ketten nyomtuk az ágyat és a lakásban együtt lézengve vártuk, hogy meggyógyuljunk.

A betegségem alatt elkezdtem egy játékot fejleszteni, ami aztán az év sűrűbb, második felében egy kicsit leállt; jövőre szeretnék ezzel is rendszeresen foglalkozni. Tervezés szintjén azért egyáltalán nem állok rosszul, a nyaralás alatt is elég sok mindent összeraktam hozzá — mivel egy point and click játékot fejlesztek, tulajdonképpen olyan, mintha egy nagy rejtvényt kellene megterveznem. Most azt képzelem, be fogom tervezni a naptáramba azokat az időszakokat, amit játékfejlesztéssel töltök majd.

Olvasni (főleg új könyveket) messze nem olvastam annyit, mint kellett volna. Meghallgattam viszont néhány hangoskönyvet — a kedvencem talán a The Spy, Who Came in from the Cold volt, ami egy igazi John le Carré regény, legalább annyira lekötött, mint a Tinker, Taylor, Soldier, Spy. Az Amerikai Isteneket pedig nem csak elolvastam kétszer, de kétszer ajándékba is adtam másoknak — azt hiszem, most már kijelenthetem, hogy ez a könyv nagyobb hatással volt rám, mint bármi más, amit valaha is olvastam.

Végignéztük a How I Met Your Mothert és (még év elején) a The West Winget; a Jó barátok óta nem volt tévésorozat, amit elejétől a végéig láttam volna. Az utóbbi azért összességében véve pozitívabb élmény volt, színvonalasabb volt és még az utolsó évad sem volt rossz. A House of Cards viszont a második epizód után elveszített; olyan magasra tették a lécet, hogy nem éreztem, érdemes lenne tovább nézni.

Kedvenc filmnek nyugodt lélekkel nevezhetem meg a Liza, a rókatündért — a gyerekkori fantáziavilágomat hozta össze nagyon modern dolgokkal és egy fantasztikus zenével. Tökéletes kis gyöngyszem ez, ráadásul azon nagyon kevés magyar filmek egyike, amit nem tudok nem imádni. Szépen forgatott, szépen megkomponált műalkotás, egyetlen izzadságszagú pillanat sincs benne, és a színészek is kiválóak. A filmzenéje külön szuper, arra végképp nem emlékszem, hogy lett volna hazai film, aminek a zenéje ennyire megmozgatott volna.

Idén végre végigjátszottam a Baldur’s Gate első részét. Nem rossz egyáltalán, de azt azért meg kell mondjam, egyáltalán nem az a világrengető klasszikus, amelyik a második epizód volt. A legnagyobb baja, hogy nem áll össze egy egységes egésszé. A második részben mindig pontosan tudtam, hogy most éppen miért dolgozom és motivált is a cél. Az első rész egy kósza tengés-lengés a vadonban, abszolút el lehet veszni mindenféle mellékszálakban és csak a naplóm visszaolvasása után esik le, hogy akkor most pontosan mivel is kellene foglalkoznom, ha azt szeretném, előre haladna a történet.

Színházból idén egy kicsit több jutott nekem: összességében a legjobban talán a Halálos Tavasz tetszett a legjobban; a hagyományos színház kategóriában pedig A Csillagos ég (avagy a nemzetközi sikerre való tekintet) volt a kedvencem.

További apróságok:

1. Elkezdtem bakelit lemezeket gyűjteni és hallgatni és ismét rendszerbe állítottuk a régi családi hifit.
2. Évek óta ismét van saját (nem céges) számítógépem.
3. Rendszeresen használok tabletet — pedig korábban azt gondoltam, ez tök hülyeség.