Néha eszem valamit uzsonnára. Ha eszembe jut ez a rész az Átjáróból — márpedig mostanában, hogy új csapatban dolgozom, egyre gyakrabban érzem magam úgy, mint egy feltáró — akkor Landliebe grízpudingot.

„Felsóhajtott.

— Az Ikrek soha nem tanulják meg, hogyan bánjanak a pénzzel — mondja — de nagyon jók tudnak lenni az ágyban.

Felöltözünk és valóban elmegyünk enni valamit, de a Társaság kantinjába, ahol sorban kell állnod tálcáddal, és csak állva ehetsz. Az étel nem rossz, főleg, ha nem gondolsz túlságosan bele, miféle táptalajon termelik. Az ára rendben van — nem kerül semmibe. Ha csak azt eszed, amit a kantinban adnak, akkor is bő száz százalékát ígérik mindama tápanyagnak, amire szükséged van. Ez így is van, de csak akkor, ha tényleg mindent elfogyasztasz: az egysejtű és a növényi proteinek önmagukban nem elégségesek. Nem elég csak a szójazselé vagy a baktériumpuding — mind a kettőt meg kell enned.”

Frederik Pohl: Gateway — saját fordítás