Hosszan nézem, mire végre felém fordítja a fejét és észreveszi, hogy rá várok…
Épp őt keresem a tömegben, amikor egyszer csak ott van előttem, egymásra nézünk, lerakja a vizespalackját és tíz másodperc múlva már táncolunk…
Beszélget valakivel, de mosolyogva odabólint nekem és a cortina végén feláll…
Megszólal a szám, amit én kértem és vele szerettem volna eltáncolni, nem csak megtalálom, de szabad is és össze is akad a tekintetünk…
Már a cortina elején ott áll előttem és mosolyogva biccent nekem a forma kedvéért…
Régóta ül és mindig keres valakit — örül neki, hogy végre talált…
Soha nem ül egy másodpercnél tovább, de hatodszorra végre engem választ.