Elkerített Város

Hosszan nézem, mire végre felém fordítja a fejét és észreveszi, hogy rá várok…

Épp őt keresem a tömegben, amikor egyszer csak ott van előttem, egymásra nézünk, lerakja a vizespalackját és tíz másodperc múlva már táncolunk…

Beszélget valakivel, de mosolyogva odabólint nekem és a cortina végén feláll…

Megszólal a szám, amit én kértem és vele szerettem volna eltáncolni, nem csak megtalálom, de szabad is és össze is akad a tekintetünk…

Már a cortina elején ott áll előttem és mosolyogva biccent nekem a forma kedvéért…

Régóta ül és mindig keres valakit — örül neki, hogy végre talált…

Soha nem ül egy másodpercnél tovább, de hatodszorra végre engem választ.

A bejegyzés trackback címe:
http://walled.trychydts.hu/index.php/2015/02/cabaceo/trackback/

|||

© Trychydts & Kathy Zoei Torrance
A blogot Wordpress motor hajtja. A legördülő menük a CSS Menu Generator segítségével készültek.

Switch to our mobile site