Új lakás, új munka, új időbeosztás — így kezdem az új évet. Teljesen más üzletágban fogok dolgozni, immáron full belvárosi bázisról, ahol többek között végre van közös dolgozószobánk is Nicoline-nal.
Ez az évem meglehetős egyértelműséggel a táncról szólt: február elején elkezdtünk tangózni, tavasszal elkezdtünk milongára járni, nyáron elmentünk két táborba, augusztustól már magánórákra is járok, október óta pedig már heti két órára járok Gabihoz; november óta pedig újra járok csoportos órákra is. Megtanultam Nicoline nélkül is táncolni, három hete megvolt a második nagy áttörésem is, azóta minőségileg más, ahogy táncolok. Kétszer hagytam abba a tangót majdnem, másodszor közvetlenül a harmadik, őszi táborom előtt, ahol aztán sok minden kattant a helyére.
Kedvenc tanáromnak amúgy Gabit jelölném meg; de ő is maximum egy orrhosszal előzi meg Gáspár Lacit és Csontos Katit (így párban), akik egy fantasztikus szimbiózist alkotnak együtt és akiket talán a leginkább ajánlanék azoknak, akik szeretnének megismerkedni a tangóval.
Amikor nem táncoltam, akkor munkával töltöttem talán a legtöbb időt: összesen nyolc-tíz hetet toltam végig napi 13 órában, ami azért fárasztó és elég sokat kivett belőlem. Mondjuk a nagy hajtásnak meg is lett az eredménye, sok lehetőséget kaptam, sokat tanultam, és lám, most már nappali műszakon lógatom a lábam. Megvolt a harmadik évem is az NXP-nél; így visszatekintve kb. semmi sincs, amit így képzeltem volna annak idején, mint ahogy végül alakult, de végső soron most eléggé elégedett vagyok a helyemmel.
Olvasni így sajnos sokkal kevesebb időm és kedvem volt, a Nézd, ki van itt viszont szerintem akkor is tarolna az olvasmányélményeim között, ha sokkal komolyabban is ráfeküdtem volna a művelődésre. Így is elolvastam vagy tízszer, legalább annyira olvasmányos és szórakoztató, mint amennyire elgondolkodtató és megrázó.
Egy egészen különleges élmény volt a Blackwell-sorozat, ami szinte filmnek is elmenne — mindenképpen egy meghatározó kulturális élmény volt, egy nagyon jellegzetesen amerikai termék, ami biztosan hosszú ideig emlékezetes marad.