Elkerített Város

“Ne felejtsük el, hogy Ginger Rogers mindent megcsinált, amit Fred Astaire, csak éppen tűsarkúban és hátrafelé.”

Bob Thaves

Azt gondoltuk, nincs szükségünk tangócipőre. Én, saját magam vonatkozásában még mindig tartom magam, bár páran már mondták, biztosan jobban érezném magam egy bőrtalpúban. Egyelőre azonban úgy érzem, inkább a technikai tudás, mint a cipő hiánya akadályoz.

Nicoline-nal egy kicsit más a helyzet. Ő konkrétan kilépett a tangózásra is használt “ünneplő” cipőjéből, amikor elengedett a komplett felsőrész. Mivel mezítláb tangózni lehet ugyan, de nem igazán sikkes és higiénikus, ezért elhatároztuk, hogy beruházunk.

Órán persze mindenki mindenfélében táncol; milongákon aztán nem néztük csodálni, miben villognak a nők. A legtöbben valami ilyesmit hordanak, mindenféle színben és apróbb formai változtatásokkal; az alacsonyabb sarkú modellek valamivel ritkábbak, de még mindig markánsan különböznek egy utcai cipőktől.

Egy apróbb probléma van csak: tangócipőt a szó klasszikus értelmében nem lehet kapni Budapesten. Egyszerűen nem tangóznak elegen ahhoz, hogy az ember bemenjen egy tangócipőboltba és válogasson. Nicoline, egy cseles javaslat alapján próbált ugyan latin tánccipővel csalni (amiből már azért lehet kapni pár darabot itt-ott), de aztán kiderült, hogy neki ennél speciálisabb lába van. Végül aztán Kata javaslatára megkereste az Ace Shoes-t; voltak ugyan, akik riogattak bennünket azzal, hogy úgyse készül el időre, de mivel a táborba mindenképpen szeretett volna egy normális cipőt, elment hozzájuk. Ahol kedvesek voltak, előzékenyek és megértőek, lemérték a lábát 43000 ponton, majd megígérték, hogy sietni fognak. És a második táborunkra végül el is készült a cipő, olyan, mintha a lábára öntötték volna és viszonylag kényelmes is.

image

Mivel azonban addig is táncolni kell valamiben, Nicoline kicsit a használt piacon is körbenézett — szerencsére a hazai tangós közösség elég jól szervezett, így sikerült megvenni egy elég jó állapotban levő, 8 centis, full tűsarkú cipőt. Ami ugye eléggé a haladó kategória, de nem is annyira a kényelmesség csúcsa, de legalább van. Amúgy valódi argentin cipő — a márka neve “Comme il faut” ami annyit tesz franciául “ahogy illik”. Valóban szép és autentikus darab: már többen szólították le amiatt, honnan vette ezt a gyönyörűséget, szóval némi szociális haszna (is) volt ennek a gyöngyházfényű topánkának.

image

Így már kettő cipője van, ami talán egy kicsit soknak tűnik 4 hónap tangózás után, de így legalább nem fordulhat elő, hogy egy letört sarok vagy egy szakadt pánt miatt ugrik egy egész milonga. Hogy én is kivegyem a részemet a cipő-őrületből, én még egy Sansha gyakorlócipő finanszírozását vállaltam magamra (persze ez is Nicoline-é). Nem olyan látványos, mint egy valódi tánccipő, de gyakorolni — állítólag — sokkal kényelmesebb.  Ami nem egy utolsó szempont — ha már ilyen leplezetlenül szexista hobbit választottunk magunknak, legalább a lelkiismeretemet hadd nyugtassam meg valamivel.

A bejegyzés trackback címe:
http://walled.trychydts.hu/index.php/2014/07/tangocipokrol/trackback/

|||

© Trychydts & Kathy Zoei Torrance
A blogot Wordpress motor hajtja. A legördülő menük a CSS Menu Generator segítségével készültek.

Switch to our mobile site