Dupla műszakot tartottam és elég sűrű lett az estém is. Kajám is csak az a kis gyümölcskosár volt, amit még Nicoline készített össze nekem reggel. Késő volt már, úgyhogy eredetileg csak a késő estig nyitva tartó kisboltba terveztem kiugrani valami hidegért, de aztán észrevettem, hogy a kis kínai is nyitva van még.

Az üzletben elég családias hangulat fogadott: a vidáman nevetgélő párocska mögött egy kínai kardozós kalandfilm ment egy no name okostelefon képernyőjén, természetesen kínaiul. Kaja már nem nagyon volt, viszont a fiatalember biztosított róla, hogy bármit összeránt nekem 3 pejc alatt. Amíg vártam, hogy teljen az idő, kaptam egy kis ajándék sült sajtot.

A srác tényleg nem sercegtetett-wokozgatott tovább 3 percnél, és már előttem is volt a „csípős, nem szószos” csirke, amit kértem. Gőzölgő forró, friss kaját kaptam egy dobozos kólával együtt 900 forintért, ami szerintem elég baráti és személyre szabott kiszolgálás.

Ez a hely egyszer amúgy már nagyon elvágta magát nálam egy rosszul sikerült kajával; azért kezdten ismét ott enni, mert láttam, hogy a kollégáim milyen elégedett rendszerességgel eszik az onnan hozott ebédet. Néha sajnos az irodában, az asztaluknál: ilyenkor mindig összefutott a nyál a számban.