Mi van itt?

Trychydts | | | 2014., január 20., 3:30 | | |

1 Trackback

A Flickr nemes egyszerűséggel megszüntette a régi fotózbeágyazási lehetőséget, az új meg nem ad lehetőséget arra, hogy privát albumok képeit bárhová is beágyazzam. Igazából kissé már sok is a sok szívatásból, amit a különböző cégektől kapok: a Lomography hazudott a Nicoline-nak karácsonyra adott szkennerrel kapcsolatban (a szkennerrel eladott alkalmazás konkrétan nem funckionál — ezt elismeri az ügyfélszolgálat és a magyar bolt is), utána pedig minősíthetetlen hangon küldtek el a francba; a Flickr pedig 8 év után egy laza mozdulattal kikapcsolta a funkciót, amiért az egész szolgáltatást használtam. Több, mint hétezer képem megosztási lehetősége párolgott el az űrbe egyetlen gombnyomással.

Elég nehezen dolgozom fel, amikor egy cég, amibe pénzt és bizalmat fektettem, úgy dönt, hogy akkor most kiszúr velem akkor is, ha a fejem tetejére állok. Ráadásul mind a Flickr, mind a Lomography esetében egyértelmű, hogy a felhasználók véleménye szinte egyöntetűen negatív: dőlnek a rossz visszajelzések ők pedig csak a vállukat vonogatják.. Szemlátomást mégis úgy vannak vele, hogy ők erősebbek annál, semminthogy alkalmazkodniuk kellene a felhasználók igényeihez vagy mondjuk csak olyan árut adjanak el, amihez a valóságnak megfelelő leírás is megfelelő.

Egyelőre mindkét esetben az „Oké, csá” mentalitást használtam. Szépen elpakoltam a Lomography-s gépeimet, rendeltem egy Lubitel 166V-t, végiggondoltam, hol és hogyan fogok ezentúl filmet beszerezni, nekiálltam a Lomography-t felnyomni az osztrák fogyasztóvédelemnél, előfizettem plusz tárhelyre a Picasánál és kínkeresrvvel átköltöztettem a fotóim nagyját (sajnos ez sem ment hézagmentesen). Ettől függetlenül nehéz volt túltenni magam az érzésen, hogy engem senki sem szeret. Ráadásul Magicben is laposra vertek egy jó csomó meccsben a hétvégén.

Megrendült hitemet a kapitalizmusban egy vasárnap esti fogászati élmény állította vissza valamelyest. Még pénteken, egy meeting közben tört le egy darab a fogamról, a nyelvemet folyamatosan vagdosó, éles peremet hagyva maga mögött. Először azt gondoltam, majd csak kihúzom egy normál fogorvosig, de aztán amikor vacsora alatt is csillagokat láttam, úgy döntöttem, itt  a vége, irány egy éjjel-nappali fogászat. Ahol kellemes környezet, udvarias kiszolgálás, időpont-adás, professzionális ügymenet és mérsékelt (!) árak. Úgyhogy lehet, hogy a végén még a rendes fogorvosom is ők lesznek.

Nicoline pedig isteni madártejet főzött nekem a hétvégén. Valaki azért mégis szeret.