Ördögkatlan 2013.

Trychydts | | | 2013., szeptember 02., 20:35 | | |

Életem második Ördögkatlanja volt, de hacsak nem látom a radikális változás jeleit jövőre, részemről ez volt az utolsó. Villány környéke továbbra is egy varázslatos hely az országban, de ez a fesztivál finoman szólva is kinőtte önmagát.

Például igen jelentősen túl van árazva, főleg, ha ár-érték arányban számolunk. Egy Sziget napijegy mondjuk 14000 forint volt az idén, de ha elmegy az ember a Szigetre, egész nap van mit csinálnia, reggeltől estig. Minden egy helyen van, ha az ember akarja, egyszerűen csak áttántorog egy másik helyszínre, és ha az sem tetszik, átmegy egy harmadikra.

Az Ördögkatlanon a színvonalasabb programok nagy része létszámkorlátos, és az ezer jobb lehetőség közül a szervezők — mindenféle hipokrita érv alapján — tartják magukat ahhoz, hogy az kap jegyet, aki először kerül sorra reggel a három fizikai sor valamelyikében. Ez elég hamar egy sorbanállás-háborúvá eszkalálódik, tuti helye annak van, aki az infopultok előtt tölti az éjszakát de legalább 3-4 órával  a sorban állás előtt ott van; ez még azoknak is egy komoly teljesítmény, akik a helyszínen laknak; akik csak egy napra mennek le, azok kvázi esélytelenek. Így vagy úgy, a három helyszín (Kisharsány-Nagyharsány-Palkonya) földrajzi távolsága és a program sajátosságai miatt az ember egy nap átlag három programmal számolhat. A többi vagy érdektelen vagy nem jutott be rá, vagy húsz perccel azután kezdődik húsz kilométerrel arrébb vagy egy időben van egy másik programmal, ami érdekli. Vagy bejutott rá, csak éppen olyan rossz, hogy végül ott kell hagynia. Plusz ugye az utazás, szállás költségei és a helyi meleg étkezési lehetőségekről se gondoljuk azt, hogy jók vagy olcsók. Palkonyán pl. kvázi semmi sincsen, de a Vylyan terasz suttyó „állj sorban kilencben percet egy szendvicsért” típusú hozzáállása sem semmi —  és a szervezők komolyan azt gondolják, hogy ez még mindig nem az ő felelősségük.

Minden helyszín ugyanolyan, mint akár tavaly — miközben a létszám meredeken nőtt. Az az összedőlés előtt álló udvarház, aminek az udvarán még jó volt pár lerohadt asztal és szék tavaly, most konkrétan nem kínál elég ülőhelyet a vendégeknek — holott az egyik infrastrukturális központ és legfontosabb rendezvényhelyszín éppen ez. Vannak programelemek, amik simán egy az egyben át lettek emelve tavalyról — miközben az ember, ha már több száz kilométert utazik egy fajlagosan méregdrága fesztiválért, akkor mást akar látni és hallani, mint legutóbb.

Ami miatt mégis remekül éreztük magunkat Nicoline-nel, hogy nem görcsöltünk rá túlzottan a fesztiválra. Hála Jude-nak, sikerült egy remeknél is remekebb szállást találnunk, reggelenként nyugágyaztunk a kertben, esténként borozgattunk a verandán, voltunk Siklóson, ami egy egészen szenzációs hangulatú strand, csárdáztunk, sokat bicikliztünk, még Pécsett is olvasztottuk magunkat egy sort. Na meg a programok, amiket választottunk, tényleg jók voltak.

A Mokos pincészet bemutatója miatt pedig szinte már önmagában is érdemes volt elmenni. Rájöttem, hogy imádom a gyülmölcsbort. Nicoline őszinte bánatára — ahelyett, hogy megvárnám, amíg előáll otthon egy hatfogásos borvacsora, simán felszippantom az otthoni készleteket péntek este, ha éppen egy zúzottabb péntek után érek haza.

Ördögkatlan-Siklós-Pécs 2013_0008

Ördögkatlan-Siklós-Pécs 2013_0010

Ördögkatlan-Siklós-Pécs 2013_0013

Ördögkatlan-Siklós-Pécs 2013_0015

Ördögkatlan-Siklós-Pécs 2013_0017

Ördögkatlan-Siklós-Pécs 2013_0019

Ördögkatlan-Siklós-Pécs 2013_0025

Ördögkatlan-Siklós-Pécs 2013_0027

Ördögkatlan-Siklós-Pécs 2013_0029

Ördögkatlan-Siklós-Pécs 2013_0036

Ördögkatlan-Siklós-Pécs 2013_0003