Zsu felvágja az iszaptortát. Nem nézett ki rosszul akkor sem, amikor behozta, de ilyen frenetikus, látványos hatásra semmiképpen sem számítottam. A forró iszap lávaként lövellt ki a tortából, és kábé mindent elárasztott volna, ha nem szervezünk azonnal hatállyal mentőakciót. Így szeletelés helyett a tányérunkkal fogtuk fel a kitartóan zubogó édességet, utána mindenki kapott a halkan málladozó tésztából és az istenien könnyű tejszínhabból is egy kanállal. 2012 utolsó előtti napján már bátran gondolhattam, hogy ez volt 2012 lefinomabb tortája, amit a fülemben dübörgő adrenalin csak még édesebbé varázsolt.

Igazi gourmand találkozó ez amúgy: a káposztalevesnek indult, pikáns, csontig átmelegítő hagymalevest Jamie főzte, míg a főfogás — a tavalyi vacsorához hasonlóan, amelyről sajnos nightshifterként teljesen lemaradtam — Francine-t dicsérte. A Zsu-féle iszapcsoda tehát mindenféle szempontból méltó lezárása volt az évnek.

Nem is tudom, mi nyűgözött le jobban: az ennivaló vagy Jamie kamerakollekciója. A Trendvadászban van egy kortárs művész mellékszereplő, aki ZX Spectrumokat gyűjt; kicsit ez jut eszembe, amíg nézegetem az érdekesebbnél érdekesebb szerkezeteket. Sajnos nem működik minden egyformán, de valamiért mindegyikre elkezd csorogni a nyálam. És persze magamban jót mosolygok azon, Nicoline így is mekkora kritikával illeti az én kamerakollekciómat… pedig hát a jelek szerint éppen csak a legszükségesebbeket szereztem be. Kicsit megtornáztatom én is a Fed 2-met, és csak egy kicsit későn kapcsolok, hogy a vakuszinkron csak 1/30; úgyhogy készül pár igen érdekes, half-frame hatású kép is.